LITURGIKUS NAPTÁR
2027. március 25. (Csütörtök)
1. hang
Lit. 25. Csütörtök – Legszentebb Nagyasszonyunk, az Istenszülő és mindenkorszűz Mária örömhírvétele – Nagycsütörtök – A titkos vacsora emléke
Liturgikus szín: böjti
Nagyszerdán éjjel, vagy nagycsütörtökön kora hajnalban nagy esti zsolozsma, lítia és kenyéráldás, reggeli istentisztelet – A pap epitrahélionba és felonba öltözik. A diakónus kinyitja a kir. ajtót, s égő gyertyával a kezében kíséri a tömjénező papot. Az oltárasztal megtömjénezése után mindketten kimennek a királyi ajtón át az ambonra. A diakónus felszólítása után a pap a tömjénezővel kelet felé keresztet jelezve énekli: „Dicsőség a szent…” (ha a nagy esti zsolozsmát külön végezzük, tömjénezés nincs, csak a lítián; a kezdő áldás epitrahélionban, a zárt kir. ajtó előtt: Áldott a mi Istenünk) – A diakónus visszamegy a szentélybe – Szokásos kezdet, alatta nagy tömjénezés, melynek végeztével a kir. ajtót bezárják, és a pap leveszi a felont – Jertek, imádjuk u. a 4., 6. és 12. zsoltár – DM. Alleluja 3-szor, Uram irg. 3-szor, DM. – 24., 30. és 90. zsoltár – DM. Alleluja 3-szor, Uram irg. 3-szor, DM. – A királyi ajtó kinyílik, majd a pap az ambonon Izaiás énekét kezdi: „Velünk az Isten”, a nép ezt kétszer megismétli, majd az előversekre úgyszintén; végül a pap egyszer, a nép kétszer énekli azt – A pap bemegy a szentélybe, a kir. ajtó bezárul, a felolvasó pedig az imákat olvassa (Eltöltvén a napot, stb.) – A szentekhez végzett könyörgés után Háromszorszent, stb. – A kir. ajtó kinyílik, és a tropár énekelve: „Ma van a mi üdvösségünk kezdete…”, melynek végén a kir. ajtót bezárják – Uram irg. 40-szer – DM. Ki a keruboknál – Az Úr nevében – Pap (az ambonon): Szent atyáink – Nagy Szent Bazil imája (Uram, Uram, ki megszabadítottál) – Jertek, imádjuk – 50. és 101. zsoltár – Pap (az ambonon): Manasszesz király imája (Mindenható Urunk, Ábrahámnak) – Háromszorszent, stb. – A kir. ajtó kinyílik, és a kont. énekelve: „Mint bátor hadvezérnek…”, melynek végén a kir. ajtót bezárják – Uram irg. 40-szer – DM. Ki a keruboknál – Szent atyáink imái által – Záróima: Mindeneket fenntartó – Jertek, imádjuk u. a 69. és 142. zsoltár – Dox. olvasva – Közvetlenül utána lítiai sztihirák (a pap közben felont ölt, a diakónus kinyitja a kir. ajtót és tömjénezi a templomot): ün., DM. ün. – Ekténiák u. előv. szt.: ün., DM. ün. – Most bocs. u. tr. ün. egyszer a pap, kétszer a nép (ezalatt a pap a diakónussal szokott módon háromszor körbetömjénezi a tetrapod oldalait) – Kenyéráldás – Áldott legyen – A diakónus kezébe veszi az ötkenyértartót, és a déli ajtón át a szentélybe viszi – 33. zsoltár első része – Az Úr áldása… (ennek végén a pap a szentélybe megy, s leveszi a felont), és kezdődik a
Reggeli istentisztelet – Isten az Úr u. tr. ün. (2-szer), DM. Midőn a dicső tanítványok – Leül. I. nagycsütörtöki, II. ün., DM. ün. – Sokirgalmú – Magasztalás ün. – Leül. ün., D. ün. (ua.), M. ün. – Ifjúságomtól – Prok. ün. – Ev. Lk 4. (Lk 1,39-49.56) – 50. zsolt. u. ev. csók. ün. renddel – Kánon ün. és nagycsütörtöki, katav. nagycsütörtöki – III. óda u. kont. és ik. nagycsütörtöki, leül. nagycsütörtöki, DM. ün. – VI. u. kont. és ik. ün. – IX. e. ün. előének – IX. u. fényének: ün., D. nagycsütörtöki, M. ün. – Dics.-re 4 szt.: ün., D. ün., M. nagycsütörtöki – Dicsőség illet – Doxológia olvasva – Teljesítsük ekt. – Előv. szt.: nagycsütörtöki, D. nagycsütörtöki, M. ün. – Jó az Urat (1-szer), stb. u. tr. Midőn a dicső tanítványok, DM. ün. – Hármas ekt. – Metánia nincs – Elb. nagycsütörtöki, az ün. említésével – Majd nyomban kezdődik az
Első imaóra – Ószövetségi olv.: Jer 11,18-12,4.9b-10.14-15.
A napi imaórákon: tr. ün., D. nagycsütörtöki – az I. órán prófétikon és parímia triód szerint – Kont. I. és VI. órán ün., III. és IX. órán a nagycsütörtöki.
Nagycsütörtökön nagy alkonyati istentisztelet Nagy Szt. Bazil Liturgiájával – A pap elmondja a kir. ajtó előtt Nagy Szt. Bazil Liturgiájának szokásos előkészületi imáit. Teljes liturgikus díszt ölt, az oltár elé járul és megkezdi a Szent Liturgiát: Áldott az Atya – Nép: Amen. Jertek, imádjuk – 103. zsoltár, DM. Alleluja 3-szor, stb. az alkonyati istentisztelet rendje szerint. A 103. zsoltár olvasása idején a pap (a zárt kir. ajtó előtt) elmondja a nyolc esti imát, ezért ne siessenek, és ne is rövidítsék azt! – Nagy ekt. – Kath. nincs – Uram, teh. u. 10 szt.: triód 5, Örömhírvétel 5, D. triód, M. Örömhírvétel – Az Uram, teh. alatt tömjénezés, utána a pap az előkészületi asztalhoz megy és elvégzi a proszkomídiát, de ezúttal a végén elbocsátót nem mond – DM.-re visszamegy az oltárhoz, és bemenetre indul a tömjénezővel és az evangéliumos könyvvel (ha van diakónus, a tömjénezőt ő viszi); a bemenet alatt a Szent Liturgia kis bemeneti imáját mondja – Enyhe világossága – Prok. triód (Ments meg…) és ün. – Olvk. triód 3, az első két olv. a saját prokimenjeivel (Kiv 19,10-19; Jób 38,1-21; 42,1-5; Iz 50,4-11) – Az Örömhírv. két olvasmánya (Kiv 3,2-13; Péld 8,22-31) – Az utolsó olv. alatt a pap a Háromszorszent imáját mondja a Szent Liturgiából – Az olvk. befejezése u. kis ekt. – Fennhangja: Mert szent vagy – A Háromszorszent éneklésével áttérünk a Liturgia rendjére – Liturgiai prok. és al. triód és ün. – Ap. Kor 151. (1Kor 11,23-32) és Zsid 311. (Zsid 2,11-18) – Ev. Mt 107. (összetett: Mt 26,1-20; Jn 13,3-17; Mt 26,21-39; Lk 22,43-44; Mt 26,40-27,2) és Lk 3/a (Lk 1,24-38) – Kerub-ének és Teljenek be ajkaink h.: „A te titkos vacsorádnak…” – Valóban m. h. a IX. irm. („Az Uralkodónak…”) – Ahol a templomot az Örömhírvétel ünnepére szentelték, ott a Valóban m. h. Hirdesd, ó föld, és a IX. irmosz – Áldv. h. triód („A te titkos vacsorádnak…” ) és áldv. ün. – (Amboni ima u. a lábmosás szertartása végezhető.) – Áldott legyen az Úr neve (3-szor) és 33. zsoltár – Elb. a triód szerint, a Liturgikonból, az ün. említésével – Olajkenet.
1Kor 11,23-32 (Apostol)
Atyámfiai! Az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte és azt mondta: »Ez az én testem, amely értetek adatik; ezt tegyétek az én emlékezetemre.« A vacsora után hasonlóképpen fogta a kelyhet is, és így szólt: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben; ezt tegyétek, valahányszor isszátok, az én emlékezetemre.« Mert valahányszor ezt a kenyeret eszitek, és a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Tehát vizsgálja meg magát az ember, és úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből; mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza. Ezért van köztetek sok beteg és erőtlen, és sokan meghaltak. Ha ellenben önmagunkat megítélnénk, nem esnénk ítélet alá. Mikor pedig ítélet alá esünk, az Úr fenyít meg minket, hogy ne kárhozzunk el ezzel a világgal.
Zsid 2,11-18 (Apostol)
Atyámfiai! Aki megszentel és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól:
»Hirdetem nevedet testvéreim előtt;
a gyülekezetben dicsérni foglak téged«.
És ismét: »Bízni fogok őbenne«.
És ismét: »Íme én és gyermekeim, akiket Isten nekem adott«.
Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett nekik, hogy a halál által megrontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap az Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, meg tudja segíteni azokat, akik kísértést szenvednek.
Lk 1,39-49.56 (Evangélium)
Azokban a napokban Mária útra kelt, és sietve elment a hegyekbe, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet betelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint felhangzott fülemben köszöntésed szava, örömében felujjongott méhemben a magzat. És boldog vagy, ki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked!” Mária erre így szólt: „Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvend a lelkem az én üdvözítő Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve.” Mária pedig nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába.
A legszentebb Istenszülő örömhírvételének ünnepe
Eredetileg az Örömhírvételről az egyház a karácsonyra illetve Úrjelenésre készülve emlékezett meg. Szent Ágoston viszont már a IV-V. század fordulóján figyelmeztet arra, hogy március 25-ét már régóta az Úr fogantatása és halála napjának tekintik. Egy ősi egyházi hagyomány szerint az Úr Jézus kereken harminc évig volt a földön, s ugyanazon a napon fogantatott, mint amikor teremtette az embert és meghalt. Persze március 25. inkább csak egy idealizált dátum volt, amely majdnem megfelelt a tavaszi napéjegyenlőségnek. Az ünnep alapjául szolgáló eseményt Szent Lukács evangéliumából olvashatjuk, az első fejezet közepén (1,26-38). Amikor Gábriel arkangyal azzal a köszöntéssel érkezett, hogy „íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak hívsz”, ezzel Izaiás prófétának az Acház királyhoz intézett jövendölésére is hivatkozik: „Az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogant, fiút fog szülni, s nevét Immanuelnek hívja (Velünk az Isten)” (Iz.7,14). Az ősi jámbor hagyomány szerint, amikor a főangyal fölkereste az Istenszülőt, Mária éppen ezt a jövendölést olvasgatta. Az ünnep titka az, hogy a názáreti Szűz annak a Messiás királynak szülőanyja lesz, aki kézbe veszi az emberiség sorsának irányítását. S a Szűz válasza után férfi közreműködése nélkül világra jön az Isten.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!