1. hang

ApCsel 8,26-39 (Apostol)

Azon időben az Úr angyala így szólt Fülöphöz: »Kelj föl és menj délre, arra az elhagyatott útra, amely levisz Jeruzsálemből Gázába.« Az fölkelt tehát és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje s minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni, visszatérőben kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: »Menj oda és szegődj ahhoz a kocsihoz.« Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, megszólította: »Azt gondolod, hogy érted, amiket olvasol?« Ez így felelt: »Hogyan tudnám, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?« Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje. Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt:
»Úgy vitték a megölésre, mint a juhot
s ahogy a bárány megnémul nyírója előtt,
úgy nem nyitotta fel száját.
Megaláztatásban végződik be rajta az ítélet.
Ki számlálja el az ő nemzetségét,
mert az ő élete elvétetik a földről«.
Erre az udvari tiszt azt kérdezte Fülöptől: »Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, önmagáról vagy más valakiről?« Ekkor Fülöp megnyitotta száját s ebből az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. Ahogy az úton haladtak, odaértek egy vízhez. Erre az udvari tiszt azt mondta: »Íme a víz, mi gátol abban, hogy meg ne keresztelkedjem?« Fülöp azt felelte: »Ha hiszel teljes szívedből, szabad.« Az így szólt: »Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.« Azután megállította a kocsit s mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. Amint feljöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta őt többé, s örvendezve tovább ment az útján.

Jn 6,40-44 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a benne hívő zsidóknak: „Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen, és én feltámasszam az utolsó napon.” A zsidók pedig zúgolódtak ellene, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.” Megkérdezték: „Nemde Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?” Jézus azonban válaszul így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza őt. Én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”

Artemon vértanú

Laodicea és Szíria papja. Diocletianus alatt szenvedett vártanúságot 303-ban. Mondják, hogy először Laodiceában tartóztatták le, mint keresztényt, mert megtagadta az áldozat bemutatását. Csodálatos módon megszabadult, és Kisázsiában folytatta szolgálatát. Itt fejezték le.

Szent Kreszcensz (Crescens) vértanú

A likiai Műra városában született és élt. Amikor idős korában azt tapasztalta, hogy a pogány vallás kezd diadalmaskodni a kereszténység fölött, fellépett a pogányok előtt, s a keresztény hit igazságát hirdette. A pogányok elfogták, és kiléte felől faggatták. Ő azonban csak annyit vallott be, hogy keresztény. Tüzes kemencébe vettetve halt vértanúhalált - melynek időpontja ma már ismeretlen.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!