1. hang

ApCsel 10,21-33 (Apostol)

Azon időben Péter lement a férfiakhoz, s így szólt: »Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?« Ezek azt felelték: »Kornéliusz százados, az igaz és istenfélő férfi, aki mellett az egész zsidó nép tanúságot tesz, egy szent angyaltól parancsot kapott, hogy hivasson téged a házába és hallgassa tőled az igéket.« Erre bevezette és vendégül látta őket.
Másnap pedig fölkelt és elindult velük. Néhányan a joppei testvérek közül elkísérték őt. A rákövetkező napon azután megérkezett Cézáreába. Kornéliusz már várta őket. Összehívta rokonait és bizalmas barátait. És történt, hogy amikor Péter belépett, Kornéliusz elébe jött, s a lábaihoz borulva hódolt neki. Péter azonban fölemelte őt és így szólt: »Kelj föl, én magam is ember vagyok.« Azután beszédbe elegyedett vele, beljebb került és sokakat talált összegyűlve. Ezeknek azt mondta: »Ti tudjátok, mennyire visszariad a zsidó férfi attól, hogy idegennel barátkozzon vagy hogy belépjen a házába. De Isten értésemre adta, hogy senkit se mondjak közönségesnek vagy tisztátalannak. Azért ellenkezés nélkül eljöttem a meghívásra. Kérdezem tehát, mi okból hívtatok engem.« Kornéliusz erre azt mondta: »Ebben az órában éppen négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam a házamban és íme, egy férfi állt elém fehér ruhában. Azt mondta: ‘Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten színe előtt. Küldj azért Joppéba és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak. Simon tímár házában szállt meg a tenger mellett.’ Mindjárt hozzád küldtem tehát és te jól tetted, hogy eljöttél. Íme, most mindnyájan itt vagyunk előtted, hogy meghallgassuk mindazt, amit az Úr neked parancsolt.«

Jn 7,1-13 (Evangélium)

Abban az időben Jézus bejárta Galileát. Nem akart ugyanis Júdeába menni, mert a zsidók az életére törtek. Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. Ezért testvérei így szóltak hozzá: „Kelj útra, és menj el Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet, amelyeket véghezviszel. Hiszen senki sem működik titokban, ha azt akarja, hogy tudomást szerezzenek róla. Ha ilyeneket teszel, akkor nyilatkoztasd ki magad a világ előtt!” Testvérei sem hittek ugyanis benne. Jézus ezt válaszolta nekik: „Nekem még nincs itt az időm, de nektek mindig megfelelő az idő. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert tanúskodom róla, hogy a tettei gonoszak. Menjetek hát föl az ünnepre, én még nem megyek föl erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be!” Ezt mondta nekik, és Galileában maradt. Miután azonban testvérei fölmentek az ünnepre, akkor ő maga is fölment, csak nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban. A zsidók pedig keresték az ünnepen, és kérdezgették: „Hol van ő?” A nép körében is sokat suttogtak róla. Némelyek azt mondták, hogy jó ember, mások meg azt, hogy nem, hanem félrevezeti a népet. Ám a zsidóktól való félelem miatt senki sem beszélt nyíltan róla.

Szentéletű „Trichinás” Tivadar

Előkelő és gazdag konstantinápolyi családból származott, ismeretlen korban. Szerzetesi hivatást érezve fiatalon elvonult egy szerzetesközösségbe, amely később őróla kapta a nevét. Tivadar szigorú aszketizmusában télen-nyáron mezítláb és hajadonfőn járt, s mindig ugyanazt a szőrcsuhát viselte. Erről nevezték el „Trichinás”-nak vagyis szőrcsuhásnak. Kitartó imái folytán Isten megáldotta őt a gyógyítás adományával, s halála után a sírjánál is csodák történtek.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!