1. hang

ApCsel 10,34-43 (Apostol)

Azon időben Péter beszélni kezdett: »Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, ellenkezőleg, kedves előtte bármelyik nemzetbeli, aki féli őt és igazságot cselekszik. Isten elküldte igéjét Izrael fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által, aki mindeneknek Ura. Ti is tudjátok, hogy mi történt egész Júdeában azután, hogy kezdetét vette Galileában, a Jánostól hirdetett keresztség után: hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő a zsidók országában és Jeruzsálemben tett. Megölték őt, felfüggesztették a fára. De Isten harmadnapon feltámasztotta őt, s megadta neki, hogy megjelenjen, nem ugyan az egész népnek, hanem az Isten által előre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután halottaiból feltámadt. Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a holtak bírájává rendelt. Róla tesznek tanúságot az összes próféták, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne.«

Jn 8,12-20 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” A farizeusok ezt mondták neki: „Te magad mellett teszel tanúságot, tanúságod tehát nem igaz.” Jézus megfelelt nekik: „Ha magam mellett teszek is tanúságot, igaz a tanúságom, mert tudom, honnan jövök, és hová megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem, sem azt, hová megyek. Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött. Ha pedig ítéletet mondok is, igaz az ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki küldött engem, az Atya. Márpedig a ti törvényetekben az áll írva, hogy két ember tanúsága igaz. Én vagyok az, aki tanúságot teszek magamról, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött engem.” Erre megkérdezték tőle: „Hol van az Atyád?” Jézus így felelt: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.” Így beszélt Jézus a kincstárnál, amikor a templomban tanított, és senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.

Mt 11,27-30 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és akik terhet hordoztok, és én megnyugvást adok nektek! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

Szikeóta Szent Tivadar püspök

A galáciai Szikeó községből származott egy bizonyos Mária nevű kéjnőnek és Kozmasz császári követnek házasságon kívüli gyermekeként. 13 éves korában monostorba vonult, majd 18 évesen Theodosziosz anasztasziupoliszi püspök diakónussá és pappá szentelte. Ismételten megfordult a Szentföldön, ahol a hodzevai monostorban letette a nagy szerzetes fogadalmat. Visszatérve a saját monostorába, szigorú aszkézisben élt, majd Timotheosz püspök halála után Pál ankürai érsek őt szentelte föl anasztasziupoliszi püspöknek. Szent Tivadar azonban inkább az aszketikus élet felé vonzódott, s püspökként is sűrűn látogatta a különböző szentföldi monostorokat, s végül le is mondott püspöki rangjáról, hogy szabadabban élhessen szerzetesi hivatásának. Miután megfordult Konstantinápolyban is, visszavonult a maga monostorába, ahol békében halt meg 613-ban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!