1. hang

ApCsel 15,5-12 (Apostol)

Azon időben egyesek, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívők, előálltak és azt mondták, hogy azoknak is körül kell metélkedniük, és rájuk is kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.
Emiatt az apostolok és a presbiterek egybegyűltek, hogy megvizsgálják ezt a dolgot. Mivel azonban nagy vitatkozás támadt, fölkelt Péter és így szólt hozzájuk: »Férfiak, testvérek! Tudjátok, hogy az Isten a régmúlt napoktól fogva kiválasztott engem közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium igéjét és hívők legyenek. S Isten, aki ismeri a szíveket, tanúságot tett, mert megadta nekik a Szentlelket éppúgy, mint nekünk. Nem tett semmi különbséget sem köztünk és közöttük, amikor a hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek az Istent azzal, hogy azt az igát rakjátok a tanítványok nyakára, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elviselni? Ellenkezőleg, mi azt hisszük, hogy Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, és ők is úgy.«
Erre az egész sokaság elhallgatott és meghallgatta Barnabást és Pált, amint elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodatetteket művelt az Isten általuk a pogányok között.

ApCsel 12,1-11 (Apostol)

Azon időben Heródes király felemelte kezét, hogy lesújtson egyesekre az egyházból. Így karddal kivégeztette Jakabot, János bátyját. Mivel pedig látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette és átadta őrizetbe négy, négytagú katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelen könyörögött Istenhez érte.
Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette és így szólt: »Kelj föl gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel saruidat.« Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat és kövess engem.« Péter az angyalt követve kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte látomása van.
Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától megnyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«

Jn 10,17-28a (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy újra visszavegyem azt. Senki nem veszi el tőlem, én adom oda magamtól, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyámtól.” Ismét szakadás támadt a zsidók között e beszéd miatt. Sokan közülük azt mondták: „Ördöge van és megháborodott. Minek hallgatjátok?” Mások azt mondták: „Ez nem megszállott beszéde. Csak nem tudja az ördög felnyitni a vakok szemét?” A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben, és tél volt. Jézus a templomban járt, Salamon csarnokában. A zsidók körülvették, és kérdezték tőle: „Meddig tartod még bizonytalanságban lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt nekik: „Mondottam nektek, de nem hiszitek. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, azok tanúskodnak mellettem, de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. Ahogy mondtam nektek, az én juhaim hallgatnak szavamra, és én ismerem őket. Követnek engem, és én örök életet adok nekik.”

Lk 9,1-6 (Evangélium)

Abban az időben Jézus összehívta a tizenkét tanítványát, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Ezt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt; két ingetek se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább! Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, hagyjátok el azt a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról bizonyságul ellenük!” Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak.

Szent Jakab apostol

Zebedeus fia és Szent János evangélista testvére, aki István diakónus után második keresztény vértanúként nyerte el a vértanúság koronáját. Mindketten olyan apostoli buzgóságot tanúsítottak, hogy az Úr „Boanergesz”-nek nevezte őket, ami azt jelenti: „Mennydörgés fiai”. A külön is kiválasztott három apostol közé tartoztak, s Péterrel együtt szemtanúi lehettek Urunk színeváltozásának. Heródes király végeztette ki húsvétkor, valószínűleg 36-ban (Ap.Csel. 12,1-2 beszámolója szerint).

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!