LITURGIKUS NAPTÁR
2027. május 6. (Csütörtök)
4. hang
Lit. 6. Csütörtök – Az Úr mennybemenetele – (Jób pr.)
Liturgikus szín: világos
Szerdán éjjel, csütörtökre virradóan nagy alkonyati istentisztelet, lítia és kenyéráldás, reggeli istentisztelet – Boldog ember… I. antif. – Uram, teh. u. 10 szt.: ün., DM. ün. – Bemenet – Prok. szerdai – Olvk. ün. (Iz 2,2-3; Iz 62,10-63,3a.7-9; Zak 14,1a.4a.8-11) – Lit. szt.: ün. – Előv. szt.: ün. – Most bocs. u. tr. ün., egyszer a pap, kétszer a nép – Kenyéráldás – Áldott legyen – 33. zsoltár első része – Az Úr áldása… és kezdődik a
Reggeli istentisztelet – Isten az Úr u. tr. ün. 2-szer, DM. ugyanaz harmadszor – Leül. ün. – Sokirgalmú – Magasztalás ün. – Leül. ün. – Ifjúságomtól – Prok. ün. – Ev. Mk 71. (Mk 16,9-20) – Látv. Kr. (1-szer) – 50. zsolt. u. ev. csók. ün. renddel – Kánon ün., katav. pünkösdi (a 4. hangú) – III. óda u. leül. ün. (2-szer) – VI. u. kont. és ik. ün. – IX. e. ün. előének – IX. u. fényének ün. (3-szor) – Dics.-re 4 szt.: ün., DM. ün. – Nagy dox. u. tr. ün. – Nagy elb. ün.
Ar. Szt. János Liturgiája – Antif. és bemv. ün. – Tr. ün., DM. kont. ün. – Prok., al., áldv. ün. – Ap. Csel 1/b (ApCsel 1,1-12) – Ev. Lk 114. (Lk 24,36-53) – Valóban m. h. ün. előének és IX. irm. – Láttuk az igazi világosságot, Teljenek be ajkaink és Áldott legyen az Úr neve h. „Emelkedj fel…” – Elb. ün. – Olajkenet.
Csütörtökön du. nagy alkonyati istentisztelet – Kath. nincs – Uram, teh. u. 6 szt.: ün. 3, a Szent Kereszt jeruzsálemi megjelenése 3, D. a Keresztnek, M. ün. – Bemenet – Nagy prok.: A mi Istenünk – Előv. szt.: ün., DM. ün. – Most bocs. u. tr. a Keresztnek (Kereszted jele), DM. ün. – Nagy elb. ün., a Szent Kereszt említésével.
Megjegyzések:
Mennybemeneteltől Pünkösdig a „Mennyei Király…” kezdetű imádság pótlás nélkül elmarad a zsolozsmában és a Szent Liturgiában is, mindkét helyen.
Köznapi Szent Liturgiákon ünz.-ig liturgikus szín: világos
Ar. Szt. János Liturgiája – Antif. I-II. ün., III. Boldogságok – Bemv.: Jertek… aki dicsőségben – Tr. ün., DM. kont. ün. – Prok., al., áldv. ün. – Ap. és Ev. a soros – Valóban m. h. ün. előének és IX. irm. – Láttuk az igazi világosságot, Teljenek be ajkaink, Áldott legyen az Úr neve h. „Emelkedj fel…” – Elb. ün.
ApCsel 1,1-12 (Apostol)
Az első beszédben, Teofilus, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott. A kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik.
Mikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várják be az Atya ígéretét, melyet, mondta, hallottatok az én számból arról, hogy János vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.
Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: »Uram, vajon mostanában állítod helyre Izrael országát?« Ő azonban azt mondta nekik: »Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és az órát, amelyet az Atya saját tetszése szerint határozott meg. A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában és a föld határáig.«
Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett és felhő takarta el őt a szemük elől. S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak: »Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok őt.«
Ekkor visszatértek Jeruzsálembe a hegyről, melyet Olajfák hegyének hívnak s amely Jeruzsálem mellett egy szombat-járásra van.
Mk 16,9-20 (Evangélium)
Miután Jézus a hét első napjának hajnalán feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Ez elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor meghallották, hogy él, és hogy ő látta, nem hitték el. Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. Visszatérve ezek közölték a hírt a többiekkel, de nekik sem hittek. Később pedig a tizenegynek jelent meg, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták. Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik. Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” Az Úr, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és leült az Isten jobbján, ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és igehirdetésüket az azt követő csodajelekkel igazolta.
Szent Jób
Szüleinek a neve: Záre és Boszora, izraelita származású, aki a legnagyobb próbatételeket végigszenvedve is hűségesnek bizonyult, s mindvégig Istenbe vetette bizalmát. Könyve szerint Arábiában, Husz földjén élt. Könyvének első mondata szerint igaz ember, feddhetetlen, igazságos, istenfélő volt, és került minden rosszat.
„Hét fia és három lánya született, s rengeteg jószága is volt”, amelyeket azonban megpróbáltatásai során elveszített. Ő azonban „mindezek megtörténte után sem vétkezett ajkaival az Úr színe előtt”, hanem feleségének így felelt: „Ha a jót elfogadtuk az Úr kezéből, akkor a rosszat ne fogadjuk el?” Könyvének végén, nagyhéten arról olvashatunk, hogy türelméért Isten bőségesen kárpótolta, sőt a görög Biblia szerint a feltámadás ígéretében is részesült, miután még 170 évet élt békében.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!