1. hang

Róm 7,14-8,2 (Apostol)

Atyámfiai! Tudjuk, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, rabszolgája a bűnnek. Magam sem értem, hogy mit teszek. Mert nem a jót teszem, amelyet akarok, hanem a rosszat teszem, amelyet gyűlölök. De ha azt teszem, amit nem akarok, helyeslem a törvényt, hogy jó. így már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, azaz a testemben; mert megvan bennem az akarat a jóra, de a jónak megtételét nem találom. Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok: hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok: már nem én teszem azt, hanem a bűn, amely bennem lakik. Így tehát én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom, hogy a rossz áll hozzám közel: mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törvényében, de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének foglyává tesz, amely tagjaimban van.
Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétől? Isten kegyelme, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Így tehát én magam az értelmem által Isten törvényének szolgálok, a test által azonban a bűn törvényének.
Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem a test szerint élnek. Mert a Krisztus Jézusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

Mt 10,9-15 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe! Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli eledelét. Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó, és maradjatok nála, míg tovább nem mentek! Amikor a házba léptek, köszöntsétek! »Békesség e háznak!« Ha méltó rá az a ház, szálljon rá békétek, ha nem, békétek szálljon vissza rátok. Ha valaki nem fogad be benneteket, és meg sem hallgatja szavaitokat, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak.”

Szent Jusztinosz filozófus, vértanú

Szentünk Palesztinában, Szichem városában született, pogány szülőktől. Éles elméje lévén mindenütt kereste az igazságot, de nem találta. Egy idős ember megismertette a Szentírással, és a keresztény vallásban találta meg a keresett igazságot. Kereszténnyé lett és nagy buzgósággal hirdette az evangélium tanítását a tudomány eszközeivel. A keresztényeket nevezte igazi bölcseknek, filozófusoknak. Ennek megmutatására hordta a filozófusok megkülönböztető ruháját, nyilvános vitákban megszégyenítette a pogányokat, de a zsidókat is, hitük védelmére oktatta a tudományra éhes keresztény ifjúságot. Romában külön iskolát is alapított erre a célra. Fájt neki, amikor megtapasztalta a keresztények üldözését. Magához a császárhoz nyújtott be védőiratot a kereszténység érdekében. Sejtette, hogy hitéért szenvednie kell majd. Pogány ellenfelei feljelentették Rusztikus római prefektusnál. Hat társával együtt került az ítélőszék elé. Kihallgatása után a prefektus megvesszőzésre és fejvesztésre ítélte 165-ben. Testét titokban temették el a keresztények.

Amikor a fentebb említett szent Jusztin filozófust Rusztikus prefektus elé állították, fogták el Jusztin, Euelpiszt, Hierax, Peon, Valerián és Khariton keresztényeket és ennek feleségét Charitát. Mivel ők is megtagadták, hogy a bálványoknak áldozatot mutassanak be, a helytartó őket is megvesszőzésre és lefejezésre ítélte.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!