1. hang

Róm 9,6-19 (Apostol)

Atyámfiai! Az nem lehet, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik; és nem is mindnyájan gyermekei azért, mert Ábrahám leszármazottjai; hanem: »Izsák utódait hívják majd a te utódodnak«. Más szóval: nem ezek, akik a test gyermekei, gyermekei az Istennek, hanem az ígéret gyermekei, azok számítanak utódnak. Az ígéret ugyanis így hangzik: »Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz«. Ezt nemcsak az ő esete mutatja, hanem Rebekkáé is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait, mert mielőtt még megszülettek volna s akár jót, akár rosszat tettek volna, - azért hogy az Isten végzése a szabad választásnak végzése maradjon -, nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából ezt a kijelentést kapták: »a nagyobbik lesz a kisebbiknek a szolgája«, ahogy írva van: »Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem«.
Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Egyáltalán nem. Hiszen megmondta Mózesnek: »Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok«.
Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen. Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: »Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, s nevemet világszerte dicsőítsék«. Azon könyörül tehát, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar.
Azt mondod majd nekem erre: »Akkor miért büntet mégis? Hiszen ki állhat ellen az ő akaratának?«

Zsid 7,26-8,2 (Apostol)

Atyámfiai! Illő volt, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél, akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer megtette, amikor önmagát feláldozta. A törvény ugyanis gyarló embereket rendel papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút.
Mindabból azonban, amit mondani akarunk, ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben, mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített.

Mt 10,32-36; 11,1 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt. Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét hozni jöttem, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége.” Amikor Jézus befejezte a tizenkét apostol oktatását, továbbment, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.

Jn 10,1-9 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Annak az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor saját juhait kibocsátja, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. Idegent viszont nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. Jézus tehát ismét szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál.”

Szent Metrofán főpap

Metrofán egy pogány római embernek Dométiosznak volt a fia. Királyi családból származott. Az atya, értelmes ember lévén, hamar felismerte a pogány bálványok oktalanságát, és elhagyván Rómát, Bizáncba költözött két fiával: Probusszal és Metrofánnal. Ott a püspöknél laktak, aki Dométioszt pappá szentelte. Nagy Konstantin császár találkozott Metrofánnal. Beszélgetésük során nagyon megtetszett neki személye és erényes élete. Ennek hatására magával vitte Rómába, majd később, amikor Bizáncba, a második Rómának nevezett Konstantinápolyba helyezte székhelyét, ismét magával vitte, atyjának nevezve Métrofánt. Kijárta neki az egyetemes zsinat atyáinál a pátriárka címet. Ő lett az első konstantinápolyi pátriárka. A nikaiai zsinatra nem tudott személyesen elmenni hajlott kora miatt, hanem helyettese által „elnökölt” a zsinaton. Metrofán 11 éven át kormányozta egyházát. Istentől a jövőbe látás adományát kapta meg. 117 éves korában halt meg 325-ben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!