1. hang

Róm 15,17-29 (Apostol)

Atyámfiai! Van mivel dicsekednem Krisztus Jézusban Isten előtt. Természetesen csak arról merek beszélni, amit Krisztus vitt általam végbe a pogányok megtérítésére szóval és tettel: a jelek és csodák erejével, a Lélek erejével, amíg Jeruzsálemtől messze körbejárva Illíriáig teljesítettem Krisztus evangéliuma hirdetését. S mindezt úgy, hogy becsületbeli dolognak tartottam hirdetni az evangéliumot, de nem ott, ahol Krisztus neve már ismeretes volt, nehogy a más rakta alapra építsek, hanem amint meg van írva:»Akiknek nem hirdették, meglátják,s akik nem hallották, megértik«.Ez akadályozott meg igen sokszor abban, hogy hozzátok menjek, és ez gátolt meg mindeddig. Mivel azonban most már nincs számomra működési tér ezeken a tájakon, s már sok év óta vágyódom hozzátok menni, amikor majd útrakelek Hispániába, remélem, hogy átmenőben meglátlak titeket, s ti útnak indítotok majd oda, miután körötökben kissé felüdültem.Most azonban Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatában. Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy némi gyűjtést eszközöljenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára. Jónak látták, de tartoznak is nekik. Mert ha a pogányok részesei lettek az ő lelki javaiknak, kötelességük a testiekben nekik szolgálni. Mikor tehát ezt elvégeztem és kezükbe tettem ennek a gyűjtésnek a gyümölcsét, utamba ejtve titeket, elmegyek Hispániába. Tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus evangéliuma áldásának bőségével megyek.

Mt 12,46-13,3a (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus a sokasághoz beszélt, anyja és testvérei megálltak kint, és beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: „Íme, anyád és testvéreid kint állnak, és beszélni akarnak veled.” De ő így felelt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Aztán kitárta tanítványai felé karját, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.” Azon a napon Jézus kiment a házból, és leült a tenger partján. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt a bárkába, és leült, az egész tömeg pedig a parton maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket.

Szent Mánuel és vértanútársai

Szent Mánuel, Szábel és Izmael mindhárman édestestvérek, voltak, Perzsiában születtek. Atyjuk pogány, anyjuk keresztény volt, és kezdettől fogva a keresztény hitben nevelte őket. Amikor elérték az érett kort, mindnyájukat besorozták a hadseregbe. Bár külsőleg a perzsa király katonai voltak, bennsőleg a mennyei Királynak szolgáltak jótetteikkel. Egy alkalommal királyuk a hitehagyott Julián császárhoz küldte őket követségbe, hogy a békéről tárgyaljanak vele. Julián először tisztelettel fogadta őket, de amikor megtudta, hogy keresztények, a szokások ellenére átadta őket a hóhérnak kínzásra. Kalapáccsal ütögették, éles vasakkal szaggatták, a fához szegezték őket, végül 362-ben mindnyájukat lefejezték. Amikor a pogányok el akarták égetni testüket, egy földrengés következtében testüket elnyelte a föld, de a keresztények imádságára 2 nap múlva újra a felszínre kerültek, és illően temették el őket.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!