1. hang

Róm 13,11b-14,4 (Apostol)

Atyámfiai! Most az üdvösség közelebb van hozzánk, mint amikor hívők lettünk. Az éjszaka előrehaladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit. Mint nappal, járjunk tisztességesen; nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és versengésben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket az érzéki vágyakban.
Karoljátok fel szeretettel azt, aki gyönge a hitben, de anélkül, hogy vitatkoznátok az eltérő felfogásokról. Van, aki hiszi, hogy mindent szabad ennie; aki pedig gyönge, az növényekkel táplálkozik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Hiszen Isten magáévá fogadta őt. Ki vagy te, hogy kárhoztasd más szolgáját? Urának áll vagy esik; bizonyára áll, mert Istennek van hatalma, hogy fenntartsa.

Lk 1,24-25.57-68.76.80 (Evangélium)

Abban az időben Zakariás felesége, Erzsébet fogant, és elrejtőzött öt hónapig, mondván: „Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.” Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön, és fiút szült. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örvendeztek vele. Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak kezdték nevezni. De az anyja így szólt: „Semmiképpen sem, hanem Jánosnak kell hívni.” Erre így szóltak hozzá: „Senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.” Aztán intettek az apának, hogyan akarja őt nevezni. Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve.” Erre mindnyájan elcsodálkoztak. Neki pedig azonnal megnyílt az ajka és a nyelve, megszólalt, és magasztalta az Istent. Félelem szállta meg összes szomszédjukat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek mindezekről a dolgokról. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” És az Úr keze volt vele. Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált: „Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak nevezni, mert az Úr színe előtt jársz majd, hogy előkészítsd az ő útjait.” A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan föl nem lépett Izrael előtt.

Keresztelő szent János születése

Keresztelő szent Jánosnak, az Úr előhírnökének az ünnepét szent atyáink szép szavakkal adják tudtunkra. Így beszélnek: „Ma megszüli Erzsébet a próféták zárókövét és az apostolok elsőjét, a tisztaságos földi angyalt, a mennyei embert, az Ige szavát, Krisztus katonáját és Előhírnökét, az Ígéret fiát, aki előre röpösött és születése előtt előre hirdette az igazság napját… Megjelent ma a nagy Előhírnök, Erzsébet meddő méhéből jött erre a világra a minden prófétánál nagyobb próféta, kinek nincs és nem is lesz mása. Mert az Előhírnök a hajnalcsillag után, a mindent beragyogó Világosság következik, a Szó után az Ige, Megjelent Zakariás hajtása, a puszta legszebb sarjadéka, a bűnbánat hirdetője, a vétségek lemosója, ki az alvilágban levőknek a halálból való feltámadás örömhírét megviszi…” (Krétai sz. András) „…Ő a mennyei Király katonája, valóban elől járt és egyengette a mi Istenünk örvényeit. Természete szerint ember volt de angyali életet élt. A tökéletes tisztaságot és a mértékletességet kedvelte, ezt tette természetévé, s a bukott természet ellen természetfeletti módon küzdött.” (Kasszián anya)

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!