1. hang

1Kor 7,12b-24 (Apostol)

Atyámfiai! Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és ez kész vele lakni, ne bocsássa el; és ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele lakni, ne hagyja el férjét. Mert a hitetlen férj meg van szentelve felesége által, és a hitetlen asszony meg van szentelve férje által. Különben fiaitok tisztátalanok volnának, pedig szentek. Ha azonban a hitetlen fél elválik, hadd váljék el. Mert nincs szolgaságra kötelezve a fivér vagy a nővér ilyen esetben, hanem békességre hívott minket Isten. Mert honnan tudod, te asszony, hogy férjedet megmentheted? Vagy honnan tudod, te férfi, hogy feleségedet megmentheted?
Egyébként éljen ki-ki úgy, ahogy az Úr megadta neki, amint az Isten meghívta. Ezt tanítom minden egyházban. Mint körülmetélt kapta valaki a meghívást? Ne tüntesse el körülmetéltségét! Körülmetéletlenül kapta valaki a meghívást? Ne metéltesse magát körül! A körülmetéltség semmi, és a körülmetéletlenség is semmi, egyedül csak Isten parancsainak megtartása fontos. Mindenki maradjon meg ugyanabban a hivatásban, amelyben meghívást kapott. Mint rabszolga kaptad a meghívást? Ne törődj vele; és ha szabaddá is válhatnál, inkább ezt használd fel. Mert aki mint rabszolga kapott hivatást az Úrban, az Úr szabadosa; hasonlóképpen, aki mint szabad ember kapott hivtást, Krisztus rabszolgája. Nagy volt a ti vételáratok! Ne legyetek emberek szolgái! Mindenki maradjon meg abban a hivatásban Isten előtt, amelyben meghívást kapott.

1Kor 4,9-16a (Apostol)

Atyámfiai! Úgy vélem, hogy Isten minket apostolokat utolsóknak állított, mint halálra szántakat, mert látványossága lettünk a világnak, angyaloknak is, embereknek is. Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban; mi gyöngék, ti pedig erősek; ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. Mindez óráig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedümk, nincs otthonunk és fáradozunk saját kezünkkel dolgozva. Ha átkoznak minket, áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, eltűrjük; ha gyaláznak minket, jó szóval felelünk; szinte salakja lettünk a világnak, mindennek söpredékévé mind ez ideig.
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy mint kedves fiaimat intselek. Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, de atyátok nincsen sok, mert Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam nektek életet.

Mt 14,35-15,11 (Evangélium)

Abban az időben Genezáret vidékének lakói felismerték Jézust, és az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket, és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak érintette, meggyógyult. Ekkor írástudók és farizeusok keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték: „Miért vetik el tanítványaid az ősök hagyományát? Hiszen nem mossák meg a kezüket, amikor kenyeret esznek.” Így felelt nekik: „Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért? Azt parancsolta az Isten: »Tiszteld apádat és anyádat!«, és: »Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon!« Ti viszont ezt tanítjátok: »Aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy áldozati ajándék az, amivel tartozom neked, annak már nem kell tisztelnie apját vagy anyját.« Ezzel hagyományotok kedvéért kijátszottátok az Isten parancsát. Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: »Ez a nép szájával közelít hozzám, ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem, de hiába tisztelnek, ha tanításuk csak emberi parancs.«” Akkor odahívta magához a tömeget, és így szólt hozzájuk: „Halljátok, és értsétek meg! Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az teszi tisztátalanná az embert.”

Mt 9,36-10,8 (Evangélium)

Abban az időben Jézus látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült. Akkor azt mondta tanítványainak: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat aratásához!” Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. A tizenkét apostol neve a következő: az első Simon, más néven Péter, és testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Lebbeus, más néven Tádé, a kánai Simon és iskarióti Júdás, aki később árulója lett. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: „Pogányokhoz vivő útra ne térjetek, és szamaritánusok városába ne lépjetek be! Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek, és hirdessétek: »Közel van a mennyek országa!« Gyógyítsatok betegeket, tisztítsatok meg leprásokat, támasszatok fel halottakat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”

A tizenkét apostol ünnepe

A 12 szent apostolt Jézus különböző időben és különböző élethivatásokból hívta meg Magához. Apostoloknak, azaz küldötteknek nevezte el őket, azért, mert őket akarta mennybemenetele után a világba küldeni, hogy folytassák művét és Evangélium hirdetését. Emberhalászoknak nevezte őket, és a pünkösdi tropár szerint általuk hálójába ejtette az egész földet. A 12 apostol neveit pontosan ismerjük a Szentírás felsorolásából. András és Péter testvérek, Jakab és János testvérek, Zebedeus fiai, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, Jakab, Alfeus fia, Júdás-Tádé, Simon a buzgó. A Szentírás utolsónak hozza a karióti Judás nevét a megjegyzéssel: aki áruló lett. Az ő helyébe választották meg az apostolok Jézus mennybemenetele után Mátyás apostolt, hogy újra tizenketten legyenek. Bár a 12 apostolt az év folyamán külön-külön is ünnepeljük, Egyházunk ősi időktől fogva a mai napot rendelte közös ünnepüknek.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!