1. hang

1Kor 16,4-12 (Apostol)

Atyámfiai! Ha érdemes lesz, hogy én is elmenjek, velem fognak jönni.
Hozzátok pedig akkor megyek, miután bejártam Makedóniát, mert Makedónián keresztül utazom. De nálatok talán ott is maradok, vagy a telet is ott töltöm, hogy ti is adjatok nekem kíséretet, bármerre is megyek majd. Mert nem akarlak titeket most csak úgy átmenőben látni; remélem ugyanis, hogy egy ideig nálatok maradok, ha az Úr megengedi. Efezusban pedig pünkösdig maradok. Mert nagy és jó kilátású kapu nyílt meg előttem, és sok az ellenség. Amikor oda érkezik Timóteus, legyetek azon, hogy félelem nélkül legyen nálatok, mert az Úr dolgában munkálkodik, mint én is. Tehát senki se vesse meg őt, hanem kísérjétek el őt békével, hogy hozzám jöjjön, mert várom őt a testvérekkel együtt. Ami pedig Apolló testvért illeti, igen kértem őt, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt, de semmiképp sem akart most elmenni; el fog azonban menni, mihelyt ideje lesz.

Mt 21,28-32 (Evangélium)

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz, és szólt neki: »Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőmben!« Ő így felelt: »nem akarok«, de később meggondolta magát, és kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Ő így felelt: »megyek, uram«, de nem ment ki. Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?” Azt válaszolták: „Az első.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom nektek, hogy a vámosok és az utcanők megelőznek benneteket az Isten országában. Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámosok és az utcanők pedig hittek neki. De ti ennek láttára sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.”

Szent Simon és János atyák

Mindketten Szíriából származó gazdag nemes emberek voltak. János nős volt, Simeon nőtlen. Jeruzsálembe mentek fel, hogy a szent keresztnek hódoljanak. A szent helyek annyira megihlették őket, hogy többé nem tértek vissza hazájukba. Szent Gerázim kolostorának szerzetesei lettek és szétválás nélkül együtt küzdöttek a Holt tenger közelében. Később Simeon Emeszába távozott és magát együgyűnek tetette. Az így kapott megcsúfoltatásokat, megvetéseket türelemmel viselte el. Így igyekezett eddig vezekléseit megkoronázni, Isten azonban bölcs szavakat adott ajkaira ás sok csodával dicsőítette meg alázatosságát. Békében hunyt el 590-ben. Társa, János atya a remeteségben maradt, Nem sokkal Simeon atya halála után ő is meghalt a Jordán pusztájában. Együtt kezdték a vezeklő életet, együtt is fejezték be, majdnem egy időben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!