1. hang

2Kor 8,16-9,5 (Apostol)

Atyámfiai! Hála legyen Istennek, aki ugyanezt a buzgóságot adta értetek Títusz szívébe, mert elfogadta a felkérést, sőt, mivel buzgósága nagy volt, önszántából ment el hozzátok. Vele küldtük azt a testvért is, aki az evangélium hirdetéséért minden egyházban elismerésnek örvend, sőt mi több, akit az egyházak kísérőnkké is rendeltek ebben a jótékonyságban, melyet az Úr dicsőségére és elszántságunk megmutatására szolgálunk. Így kívánjuk elkerülni azt, hogy valaki minket megrágalmazhasson ezen bőséges adomány miatt, amely gondunkra van bízva; mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. Velük együtt küldtük pedig azt a testvérünket is, akinek buzgó voltát sok dologban gyakran kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizalommal.
Ami Títuszt illeti: ő az én társam és segítőm közöttetek; a testvéreink az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége. Mutassátok meg tehát irántuk szereteteteknek és rólatok való dicsekvésünknek bizonyságát az egyházak színe előtt.
A szentek javára való szolgálatról fölösleges nektek írnom; hiszen ismerem készségeteket, amelyért dicsekszem is veletek a macedónok előtt, hogy Akhája készen áll a múlt esztendő óta, és a ti buzgóságotok igen sokakat föllelkesített. Mindamellett elküldtem a testvéreket, nehogy a veletek való dicsekvésünk ebben az ügyben alaptalannak bizonyuljon, hanem, amint mondtam, készen legyetek. És ha macedónok jönnek velem s titeket készületlenül találnak, szégyent ne valljunk mi - hogy ne mondjam: ti - ebben a dologban. Azért szükségesnek tartottam megkérni a testvéreket, hogy menjenek előre hozzátok, és készítsék elő a megígért adományt, hogy az úgy legyen készen, mint bő áldás, nem mint szűk alamizsna.

Mk 3,13-21 (Evangélium)

Abban az időben fölment Jézus a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. Tizenkettőt rendelt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik a betegségek gyógyítására, és hogy kiűzhessék az ördögöket. Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket elnevezett Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak, továbbá Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont és az iskarióti Júdást, aki később elárulta. Betértek egy házba, és ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem maradt idejük. Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy lefogják, mert azt mondták, hogy megháborodott.

Szent Lőrinc és vértanútársai

Szent Sixtus görög származású volt, és kitűnt tanultságával és jámborságával. Róma püspöke volt. Krisztus hitének terjesztése miatt a mamertini börtönbe zárták és halálra ítélték. Amikor a vesztőhelyre vitték 2 diakónusával, Felicissimussal és Agapétosszal, találkozott velük Lőrinc archidiakónusa. A vértanú pápa megjövendölte neki, hogy 3 nap múlva ő is követi őket a vértanúságban. Lőrinc erre szétosztotta az egyház vagyonát a szegények között. A vesztőhelyen jelentette a pápának, hogy minden kincset szétosztott. Hippolitus tribunus ezt hallva, őrizetbe vette az ifjút. A városparancsnok az egyház kincseit kereste rajta. Ő három nap múlva elé vezette az egyház szegényeit, akiket gondozott. A megsértett parancsnok először megostoroztatta, majd végül tüzes rostélyra fektette. Végig imádkozva tűrte a nagy kínokat és így halt meg 258-ban. Még azon a napon megtért 175 katona, és a szenátorok közül is sokan. A vértanú testét vállaikon vitték Tivoli felé és eltemették.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!