1. hang

Mk 5,1-20 (Evangélium)

Abban az időben Jézus a tenger túlsó partjára, a gadarénusok vidékére ért. Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől nyomban egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele. A sírboltokban lakott, és még láncokkal sem tudta senki megkötözni. Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie. Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott hozzá, a földre borult előtte, és nagy hangon kiabált: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Mert ráparancsolt: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!” Meg is kérdezte: „Mi a neved?” Erre így válaszolt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Egyúttal nagyon kérte, ne zavarja el őket erről a vidékről. Ott legelészett a hegyoldalon egy nagy konda. Ezért az ördögök mind azt kérték tőle: „Küldj a disznókba, hadd szálljuk meg azokat!” Jézus tüstént megengedte nekik, és a tisztátalan lelkek kimenve megszállták a disznókat. Erre a mintegy kétezer disznóból álló konda a meredekről a tengerbe rohant, és a vízbe fulladt. A kanászok elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a tanyákra. Az emberek jöttek, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az ördögtől megszabadult most ott ül felöltözve, ép ésszel, és megijedtek. A szemtanúk elbeszélték nekik, mi történt a megszállottal és a disznókkal. Kérlelni kezdték, hagyja el határukat. Amikor beszállt a bárkába, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Jézus azonban nem engedte meg, hanem azt mondta neki: „Menj haza a tieidhez, és beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és Dekapoliszban elkezdte hirdetni, milyen nagy dolgot tett vele Jézus. És mindenki csodálkozott.

Szent András vértanú

András, Makszimián császár hadseregének ezredese bátor katona volt és titokban keresztény, katonáival együtt győzelmet aratott a perzsa hadsereg fölött. Azok, akik nem szerették és irigykedtek rá, bevádolták őt az ország kormányzója előtt, hogy keresztény. Antioch helytartó megkötözve maga elé hivatta Andrást, választás elé állította, hogy a császár hadseregében kíván-e tovább szolgálni, vagy Istenének. András erős hangon nyilvánította ki, hogy ő Krisztus Isten szolgája. A helytartó megparancsolta, hogy készítsenek rézből ágyat, tüzesítsék meg, fektessék rá Andrást, hogy égen meg. András nem várta meg a hóhérokat, maga vette le ruháit és feküdt rá a tüzes ágyra. Imádságára Isten kioltotta a tűz erejét. Abban az időben még néhány katonatársát is elfogatta a helytartó és fára szegeztette őket. Az Andrást szerető emberektől való félelme arra kényszerítette a helytartót, hogy engedje szabadon, mindnyájukat. Ő kíséretével együtt Örményországba távozott. Ott egy hegy üregében a Taurusz hegyek között az üldözők elfogták és kivégezték mindnyájukat.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!