LITURGIKUS NAPTÁR
2027. augusztus 20. (Péntek)
1. hang
Lit. 20. Péntek – Szent István apostoli király – Hierotheosz főpap – Utóünnep – Nemzeti ünnep
Liturgikus szín: világos
Megjegyzések: Apostoli királyunk ünnepe lítiás fokozatú. Az Énekeskönyvben szereplő szövegek mellett a digitális Mellékletben közöljük szentünk és Hierotheosz főpap új himnuszait, jelen Útmutató ehhez igazodik, az ünnepi szövegek így onnan is énekelhetők.
Csütörtökön éjjel, péntekre virradóan nagy alkonyati istentisztelet, lítia és kenyéráldás, reggeli istentisztelet – Boldog ember… I. antif. – Uram, teh. u. 6 szt.: István ap. kir. 3, Hierotheosz fp. 3, D. ap. kir., M. ün. – Bemenet – Prok. csütörtöki – Olvk. ap. kir. (1Kir 8,22-23.27-30; Péld összetett: 10,7.6; 3,13-16; 8,6.34-35.4 .12.14.17.5-9; 1,23; 15,4; Bölcs 5,15-6,3a) – Lit. szt.: a templom védőszentjének 1, ap. kir. és fp., D. ap. kir., M. ün. – Előv. szt.: ap. kir. és fp., D. fp., M. ün. – Most bocs. u. tr. ap. kir. (2-szer) és DM. nélkül Üdvözlégy, Istenszülő (1-szer) – Kenyéráldás – Áldott legyen – 33. zsoltár első része – Az Úr áldása… és kezdődik a
Reggeli istentisztelet – Isten az Úr u. tr. ap. kir., D. fp., M. ün. – Leül. ap. kir., D. fp., M. ün. – Sokirgalmú – Magasztalás ap. kir. – Leül. ap. kir., D. fp., M. ün. – Ifjúságomtól – Prok. ap. kir. – Ev. Jn 35/b (Jn 10,1-9) – 50. zsolt. u. ev. csók. ap. kir. – Kánon ün. és ap. kir., katav. ün. (Istentől felékesített) – III. óda u. kont. és ik. ün. és fp., leül. ap. kir., D. fp., M. ün. – VI. u. kont. és ik. ap. kir. – IX. e. Magasztalja… ki a keruboknál – IX. u. fényének: ap. kir., D. fp., M. ün. – Dics.-re 6 szt.: ap. kir. 3, fp. 3, D. ap. kir., M. ün. – Nagy dox. u. tr. ap. kir., D. fp., M. ün. – Nagy elb. ün., a szentek említésével.
Ar. Szt. János Liturgiája – Antif. I-II. ün. (a II. antif. karverse: aki szentjeidben), III. Boldogságok – Bemv.: Jertek… hétközn. karverssel – Tr. ün., ap. kir. és fp., Kont. ap. kir., D. kont. fp., M. kont. ün. – Prok., al., áldv. ün. és ap. kir. – Ap. Gal 202. (Gal 1,11-19) – Ev. Jn 36. (Jn 10,9-16) – Valóban m. h. ün. előének és IX. irm. – Elb. ün., a szentek említésével – Olajkenet.
Pénteken du. köznapi alkonyati istentisztelet – Kath. nincs – Uram, teh. u. 6 szt.: Tádé ap. 3, Vassza vtnő 3, D. ün., M. a folyó (4.) hang nagy dogmatikonja (hangzárás) – Prok. pénteki – Előv. szt.: ün. – Most bocs. u. tr. ün. – Elb. ün.
Gal 1,11-19 (Apostol)
Atyámfiai! Tudtotokra adom, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. Mert hallottátok, miként viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát és pusztítottam azt, és felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait. Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem tanácskoztam testtel és vérrel, Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába és ismét visszatértem Damaszkuszba.
Azután három év múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig; mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.
Jn 10,1-9 (Evangélium)
Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Annak az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor saját juhait kibocsátja, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. Idegent viszont nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. Jézus tehát ismét szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál.”
Szent István király
Szent István, Géza fejedelem és Sarolta fia 975 táján született Esztergomban. Eredetileg Vajknak hívták, az István nevet a keresztség alkalmával vette fel. Ifjúkorától keresztény szellemben nevelték, ez a szellemiség vezette egész királyi uralkodása alatt. Mihelyt a maga ura lett, igyekezett a kereszténységet országában terjeszteni és erősíteni. Gizella bajor hercegnővel kötött házasságot, aki jó házastárs és a térítésben jó munkatársnak bizonyult. Házasságukból több gyermek született, de csak Imre maradt meg, aki ifjú korában egy vadászat alkalmával életét vesztette. István király követséget küldött II. Szilveszter pápához, akitől koronát kért, és felhatalmazást az Egyház megszervezésére, Megkoronáztatása után, hozzálátott nagy tervei megvalósításához. Püspökségeket alapított jó püspökökkel. Kolostorokat alapított, hogy szerzetesei tanítsák az embereket. Törvényeivel az országot igyekezett a jóra vezetni és arra, hogy Európa népei között méltán foglaljon helyet a magyar nép. Mint jó keresztény életének jó példájával is tanította népét. Eletében több csapás, betegség is kísérte, míg 1038, augusztus 15-én visszaadta lelkét Istennek. A székesfehérvári templomban helyezték el. Jobb kezének ereklyéje a mai napig fennmaradt.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!