1. hang

Gal 4,28-5,10 (Apostol)

Ti pedig, testvérek, mint ahogy Izsák, az ígéret fiai vagytok. De amint akkor az, aki test szerint született, üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. De mit mond az Írás? »Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem fog örökölni a szabad asszony fiával«. Tehát, testvérek, nem a szolgálónak vagyunk fiai, hanem a szabad asszonynak.
Erre a szabadságra tett szabaddá minket Krisztus. Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját. Íme én, Pál, mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. Újra tanúságot teszek minden ember előtt, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvényben keresitek a megigazulást, kiestetek a kegyelemből. Mert mi a Lélek által, hitből várjuk a megigazulás reményét. Hiszen Krisztus Jézusban sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.
Jól futottatok; ki akadályozott meg benneteket, hogy engedelmeskedjetek az igazságnak? Ez a hitegetés nem attól van, aki meghívott titeket. Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. Bízom bennetek az Úrban, hogy nem fogtok másképp vélekedni. Aki pedig megzavar titeket, viselni fogja az ítéletet, akárki legyen is az.

Mk 6,54-7,8 (Evangélium)

Abban az időben Jézus kiszállt a bárkából, Genezáret földjének lakói pedig rögtön felismerték őt. Bejárták az egész környéket, és kezdték ágyastul odahordani a betegeket, ahol hallomásuk szerint tartózkodott. Amerre csak betért a falvakba, városokba és tanyákra, letették a betegeket a tereken, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Akkor köréje gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt. Meglátták, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. És még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények és ágyak leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” Válaszul ezt mondta nekik: „Képmutatók, helyesen jövendölt rólatok, Izajás, amikor így írt: »Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.« Ti ugyanis az Isten parancsolatát elhagyván az emberek hagyományához ragaszkodtok.”

Szent Sándor, János és Pál főpapok

Konstantinápolyi pátriárkák voltak. Bár különböző időben éltek, mindegyikük életét az eretnekségekkel való harc jellemezte. Szent Sándor először segédpüspök volt. Részt vett az első egyetemes zsinaton Metrofán pátriárka megbízásából, aki idős kora miatt nem tudott jelen venni. Buzgón védelmezte az igaz hitet az ariánusok ellen. Metrofán halála után ő lett a konstantinápolyi pátriárka 325-40 között. Az ő imádságára büntette meg Isten a tévtanító Ariust. Tanításával és Isten kegyelméből sok pogányt térített a hitre.
Szent János pátriárkáról, a böjtölőről külön is megemlékezünk szeptember 2-án. Kappadókiából származott, a konstantinápolyi egyház papja és vezetője volt. Timóteus pátriárka halála után Anasztáz császár emelte a pátriárkai rangra 518 húsvét harmadnapján. A monofiziták ellen harcolt.
A Ciprus szigetéről származó Szent Pál 780-ban lett s főváros pátriárkája. Erényes és istenfélő ember volt, de mellette gyenge akaratú. Szomorúan látta a képrombolás tévtanításának terjedését, s vértanúk nagy számát látva kiegyezett a képrombolókkal. Szerette volna Kazár Leó képromboló császár halála után a szentképek tiszteletét helyreállítani, de nem tudta, mert a tévtanítók még nagyon erősek voltak. Látva gyengeségét, titokban elhagyta pátriárkái székét és Szent Florus kolostorába belépve szerzetessé lett. Szakított a skizmával, magányos csöndjében megbánta az ikonrombolókkal való együttműködést, és szólt az egyetemes zsinat összehívásának szükségéről. Tanácsára Szt. Tarázt választották utódjául. 804-ben halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!