1. hang

Gal 5,11-21 (Apostol)

Atyámfiai! Én, ha még mindig a körülmetélést hirdetem, miért szenvedek még mindig üldözést? Akkor megszűnt a kereszt botránya. Bárcsak csonkítanák is meg magukat azok, akik titeket megzavarnak!
Mert ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek; csak a szabadságot ne adjátok alkalmul a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.
Mert az egész törvény egy mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat«. De ha egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást föl ne emésszétek!
Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait. Mert a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit akartok. Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt. A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, bálványimádás, mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás, irigykedés, részegeskedés, tobzódás és ilyesmik; ezekről előre mondom nektek, mint előbb is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát.

Zsid 9,1-7 (Apostol)

Atyámfiai! Voltak ugyan az előbbinek is istentiszteleti törvényei és evilági szentélye. Hisz felállították a sátrat, az elsőt, amelyben lámpás, asztal és kitett kenyerek voltak; ezt nevezik szentélynek. A második kárpit mögött pedig az a sátor van, amelyet szentek szentjének neveznek, amelyben az arany tömjénező és a szövetség szekrénye volt, minden oldalán arannyal borítva, ebben pedig a mannát tartalmazó aranyveder, Áron kivirágzott vesszője, és a szövetség táblái. Fölötte a dicsőség kerubjai voltak, amelyek beárnyékozták a fedelet; minderről nem szükséges most egyenként beszélni.
Mivel pedig ezek így voltak elrendezve, az első sátorba ugyan mindig beléptek a papok, hogy elvégezzék az áldozat szolgálatát; a másodikba azonban már csak évenként egyszer, egyedül a főpap, és soha nem a vér nélkül, amelyet bemutat önmaga és a nép tévedéseiért.

Mk 7,5-16 (Evangélium)

Abban az időben a farizeusok és írástudók megkérdezték Jézust: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” Válaszul ezt mondta nekik: „Képmutatók, helyesen jövendölt rólatok Izajás, amikor így írt: »Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.« Ti ugyanis az Isten parancsolatát elhagyván az emberek hagyományához, a korsók és poharak megmosásához ragaszkodtok, és sok ehhez hasonló dolgot cselekedtek.” Majd így folytatta: „Ügyesen félreteszitek Isten parancsát, hogy saját hagyományotokat tartsátok meg. Mózes azt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat!« És: »Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon!« Ti viszont ezt mondjátok: „Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy »korbán«, azaz áldozati ajándék »az, amivel téged segítenem kellene«”, már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért. Semmibe veszitek az Isten szavát hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok. És sok ehhez hasonlót tesztek.” Ismét magához hívta az egész sokaságot e szavakkal: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: nincs semmi, ami kívülről jutva be az emberbe, tisztátalanná tehetné, hanem ami belőle kijön, az teszi tisztátalanná az embert. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Lk 10,38-42; 11,27-28 (Evangélium)

Abban az időben Jézus betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki Jézus lábához ülve hallgatta a szavát. Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: „Uram, nem törődsz-e vele, hogy húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” Az Úr azonban így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta, amely nem is vétetik el tőle.” Történt, hogy miközben ezeket mondta, egy asszony a tömegből felkiáltott: „Boldog a méh, amely hordozott, és az emlő, amelyet szoptál!” Ő pedig ezt mondta: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!”

Az Istenszülő övének elhelyezése

Az Istenszülő öltönyén kívül a keresztények az övét is őrizték, amelyet egy elbeszélés szerint Ő engedett le a levegőből Szent Tamás apostol számára. Ezt az övet a keresztények egymásnak adták át nemzedékről nemzedékre. Az övet Konstantinápoly Khalkoprateia nevű részén levő templomba helyezték el az ifjabb Teodóz császár alatt. A mai ünnepet abból az alkalomból rendelték el, hogy az öv által csoda történt. A X. században Bölcs Leó császár felesége Zoé császárnő hosszan tartó súlyos betegségbe esett. Ekkor álomban látta az Istenszülőt, amint elmondja neki, hogy az övet testére helyezve elnyeri a gyógyulást. A pátriárka kivette a tartójából az övet, ami teljesen sértetlen volt. Miután a császárnéra helyezték az Istenszülő övét, meggyógyult. Ekkor az övet ünnepélyesen új dobozba helyeztek. Románosz Agrippa görög császár leánya, amikor a georgiai királyhoz, Bagráthoz férjhez ment, magával vitte a szent öv egy részét. Az öv egy-egy darabkája ma az áthoszi Vatopedi monostorban, a Trier-i monostorban és Georgiában található.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!