4. hang
Így szól az Úr az asszírok királyáról: „Nem hatol be ebbe városba, sőt még nyilat sem lő ki ellene. Pajzzsal sem támadja meg, és sánccal sem veszi körül. Azon az úton, amelyen idejött, vissza is tér, mondja az Úr, mert megoltalmazom és megmentem ezt a várost, önmagamért és szolgámért, Dávidért”. Csakugyan kivonult az Úr angyala, és elpusztított az asszírok táborában száznyolcvanötezer embert. Reggelre kelve azokat már mind holtan találták. Ezért visszafordult az asszírok királya, hazatért, és Ninivében telepedett le. Mikor aztán egyszer Naszrok templomában istenét imádta, fiai, Adramelek és Száraszár, megölték karddal, majd elmenekültek Örményországba, és így a fia, Asszárhaddon lett helyette a király. Abban az időben Ezekiás király halálosan megbetegedett. Elment hozzá Izajás próféta, Ámosz fia, és ezt mondta neki: Ezt üzeni az Úr: „Intézkedjél házad felől, mert meghalsz, és nem maradsz életben!” Erre Ezekiás arccal a fal felé fordult, és ezekkel a szavakkal imádkozott az Úrhoz: „Emlékezzél meg, Uram, arról, milyen hűségesen éltem előtted egészen egyenes szívvel, és hogy azt tettem, ami kedves neked.” Aztán keserves sírásra fakadt Ezekiás. Erre az Úr így szól Izajáshoz: Menj és mondd Ezekiásnak: „Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam könyörgő hangodat, és figyelembe vettem könnyeidet. Ezért most megtoldom életedet tizenöt esztendővel, és megszabadítalak téged és a várost az asszírok királyának kezétől és megoltalmazom ezt a várost.
Ábrám Kánaán földjén telepedett le, Lót pedig a környékbeli sík vidéken maradt és Szodomában tanyázott. A szodomai emberek viszont gonoszak és szerfölött nagy bűnösök voltak Isten színe előtt. Isten pedig így szólt Ábrámhoz, miután Lót elvált tőle: „Emeld föl szemedet, s tekints arról a helyről, ahol most vagy, északra, meg délre, keletre és nyugatra: mert ezt az egész földet, amelyet látsz, neked és nemzetségednek fogom adni örökre. Olyanná teszem utódaidat, mint a föld homokja: utódaidat csak az tudná majd számon tartani, aki meg tudná számlálni a föld porszemeit. Kelj fel, és járd be ezt a földet széltében és hosszában, mert neked és utódodnak adom azt örökre. Ábrám tehát fölszedte a sátrát, s tovább költözve Mambre tölgyesénél telepedett le, amely Hebronban van, és ott oltárt épített az Úrnak.
Az Úr parancsolata élet forrása, amely segít elkerülni a halálos kelepcét. A király dicsősége az, ha a népe számos: ha pedig elfogy a nép, ez a hatalmas számára is összeomlás. A türelmes embernek nagy a bölcsessége, aki pedig türelmetlen, az igen balgának bizonyul. A szelíd lelkű ember a szívének is épséget szerez, a szenvedélyes lelkület viszont olyan, mint a csontszú. Aki elnyomja a szegényt, az Teremtőjét gyalázza, aki pedig a Teremtőt tiszteli, az megszánja a rászorulót is. Az istentelen ember a saját gonoszságába bukik bele, aki azonban tisztes életmódban bízik, az igaz. A jószívű emberben bölcsesség lakozik, az esztelenek szívében viszont ilyesmi nem található. Az erény magasra emeli a nemzetet, a bűnök pedig lealjasítják a népeket. Az okos szolga kedves a királynál, és ügyességével elkerüli a megvetést. Haragos indulat még bölcseket is pusztulásba dönt, a szelíd felelet viszont megtöri a haragot. Sértő szó csak indulatot gerjeszt. A bölcsek nyelve ékessé teszi a tudományt, a balgák szája pedig dőreséget fakaszt. Az Úrnak mindenütt jelen van a tekintete, s a rosszakat és jókat egyaránt meglátja. A nyelv épsége az élet fája, s aki azt meg tudja őrizni, az élvezni fogja gyümölcsét is.
Csodatévő Hipatiosz fölszentelt vértanú
Paflagóniában Gangresz püspöke volt. A hagyomány szerint az I. Nikaiai Egyetemes Zsinaton is részt vett. Nagy hitével csodákat is művelt, s ez még Konstans császár csodálatát is kiváltotta irányában. De buzgósága nem viselhette el a novaciánus eretnekség terjedését, s ezzel nagyon sok kellemetlenséget okozott azoknak, akik ebbe a szektába akarták őt áttéríteni. Az eretnekek agyonkövezték 325-ben.
ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE