Az Eucharisztiában testvérekké, eggyé válunk – cigánypasztoráció a NEK-en | Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg és fotó: Orosz Rita2021. szeptember 16. 01:20

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 1165 napja íródott

Csütörtökön, a cigánypasztorációs fakultáción úgy vettem részt, hogy nem volt feladatom, közvetlen kollégám, a cigányságát értékként megélő Nagy Zoltán intézte a regisztrációt, a buszt, a velem együtt utazók négy külön településről történő összeszedését. Szóval „csak” élveztem a napot. A lovári nyelvű misét, a találkozásokat. Jó sok ölelést begyűjtve. Értékeltem mások érdeklődését. Büszkeséggel hallgattam, ahogyan több ezer ember előtt görögkatolikus cigányok hitvallást tesznek, életükről beszélnek. Nyírkátáról Nagy Kati és Zoli állt a mikrofon mögé. Kati mesélt arról, hogyan változott az életük azzal, ahogyan Krisztussal egyre mélyebb kapcsolatba kerültek. Egy volt szakkollégista, Posváncz József beszélt a 10 éve működő szakkollégiumi hálózatról (ő a debreceni görögkatolikus koli lakója volt), s hogy ő mi mindent köszönhet az ott töltött éveknek. A Remény napjának streamelt élő felvételét ITT tekintheti meg.

Sajnos ez a nap többünk számára véget ért a Hungexpón, de kántorjánosi, hodászi és nyíregyházi görögkatolikus cigányok Kanyó Árpád atyával, Székely János püspök atya vezetésével folytatták az estébe nyúló programot.

A szombati napon a Margitszigeten vettünk részt, ahol családi napot szerveztek, ennek keretében valósult meg a KATTÁRS (Katolikus Társadalmi Nap). A görögkatolikusok három sátort kaptak, ezekben tevékenységeik közül hatot tudtak bemutatni. Mi a cigánypasztorációs sátorban – Tóthné Veronika és csapatának jóvoltából – kézműveskedéssel, és különböző „érzékenyítő” feladatokkal vártuk az érdeklődőket. Miközben a nyírkátaiakkal énekeltünk és táncoltunk, felkínáltuk annak lehetőségét, hogy az oda érkezők felpróbálják a gyönyörű cigányszoknyákat.

Nagyszerű hangulat alakult ki, volt, aki a zenészek közé állt be, volt, aki együtt táncolt a cigány közösséggel. De aminek igazán sikere volt, és ennek köszönhetően folyamatosan voltak vendégeink: a személyes megszólítás. Igyekeztünk Szabó Tamás pasztorális helynök atyával együtt minél több érkező kezébe adni egy fotót, amin egy nagyon sötét bőrű cigányfiú és egy kimondottan világos bőrű fiúcska együtt zenél, láthatóan jól érzik magukat egymás társaságában. Azt kértük, mondják el, elsőre mi jut eszükbe. Megható, hogy olyan is volt, aki szerint nincs is különbség…

Kértük, mondjanak otthon egy imádságot, hogy a képről tükröződő békesség és szeretet ne csupán a gyermekek, hanem az egész társadalom szintjén működjön. Számomra külön élmény volt, amilyen örömmel mutatták meg cigányaink mindazt, amit ők tudnak, hitüket, kultúrájukat, ahogyan adták önmagukat! S azt hiszem, az ő számukra is öröm volt az a nyitottság, ahogyan a hozzánk érkezők megálltak, beszélgettek, bekapcsolódtak. Köztük több püspök atya, görögök és római katolikusok is, Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár asszony, és még nagyon-nagyon sokan!