70 éve kezdődött a görögkatolikus egyház felszámolása Kárpátalján

1949 elején indult meg a kárpátaljai görögkatolikus egyház üldözésének második, a teljes megszüntetést célzó szakasza. Hogy példát statuáljon, a bolsevik hatalom a legközismertebb városi papok letartóztatásával kezdte a folyamatot. 

Elsőként 1949. január 20-án éjjel, 23 órakor Puskás Lászlónak az ungvári székesegyház lelkészének lakásán jelentek meg a KGB munkatársai, és hajnali 4 órára végezve a házkutatással letartóztatták. Még aznap, január 21-én késő éjjel maga a nyomozó osztály főnöke, Akszjonov alezredes folytatta le Puskás atya első kihallgatását. A koncepciós per lefolytatása után, 1949. március 28-án hozott ítélettel 25 év javító-büntető munkatáborokban való elzárásra, öt év jogaitól való megfosztásra és a tulajdonában levő vagyon elkobzására ítélte. László atya a hírhedt kazahsztáni, – Szolzsenyicin által is megjárt –, dzsezkazgáni láger réz-, ólom- és kőbányáiban dolgozott, majd szívbeteg munkaképtelenként rokkantlágerbe kerül. A gulágról megroppant egészséggel szabadult Sztálin halála után, 1956-ban. Puskás László atya a lágerben szerzett súlyos betegségének következtében 1969. április 27-én halt meg.

Részlet a KGB kihallgatási jegyzőkönyvből: „Válaszoljon, önnek személy szerint, mit diktált a lelkiismerete és vallási meggyőződései a görögkatolikus és a pravoszláv egyház egyesülése kérdésében? Válasz: Lelkiismeretem és vallási meggyőződéseim azt sugallták nekem, hogy életem végéig hűnek kell maradnom görögkatolikus hitemhez.”

1949 elején a Munkácsi görögkatolikus püspökség híveinek lélekszáma 450 ezret számlált, egyházközségeiben és intézményeiben 270 pap szolgált. A Kárpátalját 1944 októberében elfoglaló, ateista ideológiájú szovjethatalom hosszú távon teljesen fel akarta számolni az Istenbe vetett hitet, mindegyik hatáskörében levő Egyházat és felekezetet. Már 1945 szeptemberétől büntették a hitoktatás bármely formáját, államosították az egyházi vagyont, a papságra súlyos jövedelemadót róttak ki. Miként 1946-ban Galíciában is, a bolsevik vezetés az Orosz Ortodox Egyházba való áttérítése útján akarta megszüntetni a munkácsi görögkatolikus egyházmegyét, természetesen nem az Ortodoxia támogatásaként, hanem taktikai lépésként. Megkezdődött a görögkatolikus templomok erőszakos átadása a pravoszláv egyház részére. Még 1947 elején elvették és átadták a bazilita kolostorokat. A szovjethatalom által kívánt áttérést Boldog Romzsa Tódor vértanú püspök, az egyházmegye apostoli adminisztrátora határozottan elutasította, ezért 1947. november 1-én meggyilkolták. A presszió kezdeti fázisaként 1945-1948 között koncepciós perekben 32 egyházmegyés papot ítéltek el.

Az ungvári püspöki székesegyházat és palotát 1949. február 17-én foglalták le és adták át a pravoszláv egyháznak. A papokat csoportokban és egyenként a helyi hatalmi szervek, ill. a szovjet egyházügyi hivatal folyamatosan idézték be tájékoztatásra, kihallgatásokra. Az üldözött görögkatolikus papság közel felét letartóztatták, 1949-től még 92 személyt zömmel 25 évre. Az ártatlanul elítélt papok közül 28 nem látta viszont szeretteit. A letartóztatási hullám lecsengésével 49 pap az idősek és fiatalok közül szabadlábon maradt. Papi működésüket betiltották, papként természetesen csak titokban szolgálhattak, nyugdíjból vagy különböző civil munkakörök révén tartották fel családjaikat és önmagukat. Hozzájuk csatlakoztak később a lágerekben életben maradtak, akik 1956 után amnesztiával térhettek haza, s egészségi állapotuktól is függően folytatták szolgálatukat a katakombalétbe kényszerített görögkatolikus egyházban.

A nyomás alatt 270 papból 128 írta alá a pártirányítás alatt álló pravoszláv egyházba való átvételének kérelmét. Galíciával ellentétben a munkácsi egyházmegye görögkatolikus papságának nagyobb része kitartott hitvalló álláspontja mellett.

Összeállította: Dr. Jankáné prof. dr. Puskás Bernadett, a hitvalló Puskás László atya unokája.

A teljes anyag itt olvasható: Byzantinohungarica.

Szöveg és fotó: Jankáné Puskás Bernadett

Nyíregyházi Egyházmegye