Ábel püspök: Az Isten előtt mindennél kedvesebb az irgalom, a szeretetből megvalósuló áldozat – ökumenikus imahét Nyíregyházán

„Bár szétszakadva él az egyház, Jézusban mégis egy lehet. Ha el is választ annyi korlát, Testvérnek adj testvérkezet! Ha egy a Pásztor, egy a nyáj, Őnála mind helyet talál” – énekelte január 15-én este az evangélikus énekeskönyv egyik imádságát Nyíregyháza hat keresztény felekezetének sok-sok képviselője az evangélikus nagytemplomban az ökumenikus imahét kezdő alkalmán.

A nyitó imaalkalmon dr. Gaál Sándor református esperes köszöntötte a római és a görögkatolikus, az evangélikus, a baptista és metodista, valamint a református híveket, akik „megérezték Isten hívását, hogy együtt imádkozzanak” – fejezte ki magát az est liturgusa.

Idén a minnesotai keresztény közösség állította össze a hét tematikáját, mely az isteni igazságkeresésre fókuszál. Ott a fajgyűlölet feszíti az emberek hétköznapjait, minket a háborús helyzet szorongat leginkább, de az igazság utáni vágy, az igazságtalanság megtapasztalása a hétköznapokban is jelen van. „Tartsuk szem előtt Isten igazságát, keressük az Ő igazságát, hogy azt megtalálva a magunkéban is el tudjunk igazodni.” – mondta az esperes.

Az egész heti imasorozat négy templomban zajlik majd (a beosztást, a részleteket és a letölthető imafüzetet megtalálhatja ERRE A LINKRE kattintva). Két-két estét töltenek el egymás templomaiban a hívek. „Gyönyörködjünk egymásban és egymás templomaiban” – buzdította kitartásra a megjelent híveket ennek a hétnek a végig imádkozására.

A hétkezdő imaesten Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök prédikált, értelmezve és a mai ember életére vonatkoztatva az előírt és felolvasott evangéliumi szakaszt, az irgalmas szamaritánus történetét.

Az első századok atyáinak magyarázatából indult ki. Origenész az irgalmas szamaritánust Jézus Krisztussal azonosította, aki észrevette az emberiségnek, az elesett Ádámnak a gyengeségét. Ahogyan a szamariai népet, Jézust is megvetették sajátjai. Mégis ő az, aki lehajol és segít a bajbajutottakon. 

„Aki bajban van az nem más, mint az emberiség, mi mindannyian.”

S ahogyan a történetbeli ember rábízta az elesett embertársát a fogadósra, úgy bízta rá Krisztus az emberiséget az egyházra, azt is megígérte, hogy vissza fog jönni – bontotta ki a hasonlatot az Isten emberiség iránti gondoskodó szeretetéről Jézus Krisztus által.

A ma embere a történet minden szereplőjének helyében volt már az élete során. „Mindenki volt, hogy elment egy bajba jutott ember mellett. Tehettünk volna érte valamit, de nem tettük meg.” – jelentette ki. S a legfájóbb az, amikor maguk a keresztények nem segítenek: az önvizsgálat kritikus hangján mesélte el tapasztalatait, saját egyházából merítve példát.

Ugyanakkor a keresztények nagyon sok jó cselekedetet is megvalósítanak. Ám ahhoz, hogy segítsünk, meg kell állni, le kell hajolni. A kovid megállított minket, de sokkal inkább bezárkóztunk, féltettük a magunk életét. „Látszólag álltunk, de nehéz volt lehajolni a másik emberhez. 

„Megállni és lehajolni – ez hozzátartozik ahhoz a szándékhoz, gesztushoz, amivel másoknak tudunk segíteni. Ha jót akarunk tenni, ha oda akarunk figyelni a mások életére, ahhoz le kell csendesedni.”  Ennek a kijelentésnek az alátámasztásaképp egy kísérletet mesélt el a főpásztor, amelyet szeminaristákkal végeztek Amerikában.

Ahogy az evangéliumban hallottuk: a szamaritánus jót tett azzal az emberrel és nem várt érte semmit. Olajjal és borral gyógyította őt. A Szentírásból tudjuk, hogy az olaj és a bor hozzátartozott az áldozat bemutatásához az ószövetségi ember életében. Sámuel próféta szavait idézte, mely az egészen égő áldozatok leírásáról szólnak. Ám „az Isten előtt sokkalta kedvesebb az irgalom, a szeretetből megvalósuló áldozat. Az irgalmas szamaritánus története mintha felülírná az áldozat ószövetségi rendelkezéseit. Az Atyának kedvesebb a segítségre használt olaj és bor, mint az értelmetlen ételáldozat bemutatása.”

»Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete.« Oz6,6

A szamariai ember a zsidók által megvetett és lenézett népcsoporthoz tartozott, mégis tudott segíteni. Vannak olyanok, akik nem keresztények, mégis tudnak segíteni. Fájdalmas, amikor a keresztények nem teszik ezt. „Hol vannak a keresztényeink? Miért nem segítenek?” – tette fel a kérdést a püspök.

Még szomorúbb, amikor egyik felekezet a másikat bántja, ítéli meg.

„Amikor az evangéliumban Jézus elé állt az írástudó és megkérdezte, ki az én felebarátom, Jézus visszakérdezett: te mit gondolsz?

Ábel püspök prédikációja zárásaként odafordult a hívekhez, s megismételte Krisztus szavait, egyenesen a jelenlévőknek címezve a kérdést:

„Te mit gondolsz?”

Az est során zenei szolgálatot végzett az evangélikus közösség énekkara. Az imaalkalomra elkísérte főpásztorát több görögkatolikus lelkipásztor, köztük Szabó Tamás pasztorális helynök, valamint a Görögkatolikus Papnevelő Intézet növendékei és vezetői is.  

Szimbolikus jelentőségű, hogy ezen a vasárnapon tartották a vallások világnapját is. A közös imádkozás a hét minden napján folytatódik. (Helyszínek és részletek ITT.)

Az egész héten befolyt adományokat a római katolikus testvérek számára ajánlják fel.

Az ökumenikus imahét kapcsán készített interjúnkat meghallgathatja ITT.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye