Keresztény embernek lenni olyan, mint felvenni a 3D-s szemüveget, mellyel tisztán látjuk az élményt – rendhagyó imaest Nyíregyházán

Az görögkatolikus alkonyati istentisztelet egyik legszebb énekéről elnevezett (Enyhe világossága…), találkozóra közel 150 fiatal érkezett a Nyíregyházi Egyházmegye egész területéről.

Jelen voltak többek között a nagykállói Korányi Frigyes Görögkatolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium, a nyíregyházi Szent Miklós Görögkatolikus Gimnázium, a Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény és a Szent Imre Katolikus Gimnázium tanulói, valamint az egyházmegye parókiáinak fiataljai. Bizalmukat és figyelmüket pedig fiatal görögkatolikus papok: Kocsis Dániel, Grunda Dávid, Kovács Csaba, Pindzsu István, Trella Tibor atyák, valamint Szirmai Máté diakónus nyerték meg azáltal, hogy a megszokottól eltérő módon szólították meg őket.

Elsőként a Grunda Dávid, a Máriapócs Nemzeti Kegyhelyen szolgáló káplán atya által összeállított kérdéssort vették végig interaktív módon a jelenlévők, hiszen egy kivetített QR-kód használatával mindenki a saját telefonján adhatta le a voksát az elmélkedést indító kérdésekre (Miért érdemes Istennel élni az életemet? Miért legyek tagja egy egyházi közösségnek? Miért jó görögkatolikusnak lenni?).

Kovács Csaba atya, a Szent Miklós Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium lelki igazgatója az imaest mottóját (Miért?) alapul véve a kérdésfeltevés milyenségéről beszélt: már a kérdéseink is belső világunkat tükrözik, mint ahogyan a sütikkel az Internet próbál ráhangolódni a felhasználóra. Nekünk arra kell törekednünk, hogy a megfelelő kérdést tegyük fel, ne a hogyanokat, hanem a dolgok miértjeit, okait keressük elsőként. Arra a kérdésre, hogy mért legyek keresztény fiatal egy szemléletes példával válaszolt a lelkipásztor. Feltett egy 3D-s szemüveget, s egy mozis szituációba helyezte a hallgatókat: ha kíváncsiságból kikukkantunk a szemüveg mögül, látjuk, hogy homályos a kép, s ha nem tesszük vissza szemünkre az eszközt, elfogadjuk, hogy ez a film ilyen, szemünk hozzá is szokik. „Keresztény embernek lenni olyan, mint felvenni a 3D-s szemüveget, mellyel tisztán látjuk az élményt. Hogy nem fogadja el valaki, a film attól három dimenziós marad, legfeljebb hozzászokik a szeme, hogy egy dimenzióval kevesebbet lát. De mennyire más, ha beengedjük az Isten dimenzióját is az életünkbe.” A kérdést tehát úgy is feltehetjük: „Mért ne legyek keresztény?”

Az elmélkedést egy mozgásos játék követte, mely által a szakrális teret bejárva otthonosabban érezhették magukat a fiatalok a templomban. Szirmai Máté diakónus arra szerette volna felhívni a figyelmet az általa összeállított játékokkal, hogy a templomi tartózkodásunknak korántsem kell feszültnek és merevnek lennie, ott is érezhetjük jól magunkat. Az óriási körbe állított résztvevők irányított kérdéseket tettek fel ismeretlen párjaiknak, mellyel oldódott a kommunikáció kezdeményezésének feszélyezettsége.

Pindzsu István kisvárdai segédlelkész atya elmélkedését a ki vagyok én?, mért vagyok én ezen a világon? és milyen szerepeket játszok? lét- és szerepkérdések köré építette fel. Gyermekének februári születésére hivatkozva egészen személyes hangnemben igyekezett egyfajta válasz felé terelni hallgatóit, akik a korosztályuk sajátságaként épp ezekkel a kérdésekkel szembesülnek, s akik a világban való helyüket keresik. „Annak az embernek, akinek van miértje, lesz válasza is, mert kellő időben az Isten odasúgja azt” – biztatta a fiatalokat.

 „Ma nem divatos kereszténynek lenni. Miért? Mert ezt akarják elhitetni; mert nem menő. De vajon menő volt a tizenkettőnek követni Jézust? Ők mért követték a Mestert? Mert boldogok lettek tőle. – majd tovább faggatózott: Mit írna Jézus az én Instámra, Facebook-oldalamra? Valószínűleg azt, amit tanítványainak: hagyd el a hálóidat és kövess engem, engedd el azokat a hálókat, amelyek rabul ejtenek.” De akkor hol keressük a boldogságot? A mai világunk olyan, mint egy folyó, ha beleállunk a tömegbe, elsodor minket is, nem lesz saját véleményünk, csak újabb és újabb célok után fogunk futni, hogy megszerezzük a reklámvilág kínálta, illanó élményeket. „Jézus tanítványai inkább sodrással szemben álltak, mert boldogok akartak lenni” – zárta gondolatait az atya.

A közös pizzázás és teázás során már nem is volt mindenki olyan idegen a másik számára.  Végül az est egy gyertyafényes Taizéi énekléssel és az azokat összekötő rövid gondolatokkal zárult, melyen a zenei szolgálatot a Korányi-iskola és a papnövendékek alkalmi zenekara végezte.

Az egyházmegye első, fiatalok számára kialakított találkozási lehetőségét a tervek szerint továbbiak fogják követni, s nemcsak a püspöki székhelyen, hanem az egyházmegye minden kerületében várhatóak. S a megkérdezett jelenlévők valóban várják is a következő alkalmat, hiszen a tartalmas és korosztály igényeihez igazított rendezvényen olyat kapnak, amit tévé vagy a számítógép nem tud kínálni számukra: valódi találkozásokat társaikkal és a Jóistennel.

Szöveg és fotó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye