HETI GONDOLATOK
Krisztusra tekintünk
Még tart egyházunkban az apostolfejedelmek böjtje, még mindenki számára ott az alkalom, hogy éljen a böjtölés áldásos lehetőségével. Ebben lehet segítségünkre, az Atyák azon gondolata, mely szerint a böjt nem más, mint saját tekintetünk Krisztus tekintetébe való mélyesztése.
A böjt lehet valamilyen jó cselekedet vagy lehet lemondás is, de ezek csak eszközök arra, hogy elérhessük vele a valódi célt, hogy odaforduljunk Istenhez, és elforduljunk régi életünk bűneitől és gyarlóságaitól. Amikor valaki szemébe tekintünk, csak rá figyelünk, nem a külvilágra, nem más szavaira, zajaira. A böjt tekintetünk visszatalálása a leglényegesebbre: Krisztus tekintetére. Arra a tekintetre, amely egy szempillantás alatt tette a halászokat egy életre a tanítványaivá, amely meghívta a vámost, hogy kövesse, amely észrevette a bűnös asszonyt és Zakeust, aki kíváncsian leste őt, és örökre megfordította életüket!
Fontos, hogy tekintetünk – még ha néha talán el is kalandozik az élet sűrűjében – mindig újra visszatérjen Krisztusra, és újra Ő kerüljön a középpontjába egész lelki „látásunknak”, mert amerre néz a szem, arra halad az egész ember is!
