Február 25-e és 27-e között rendezték meg az első Görögkatolikus Szórvány Ifjúsági Hétvégét és Bált. Az esemény helyszíne Pécs volt, ahol Bodogán László atya nagy szeretettel fogadott minket.
A péntek este érkezők egy közös vecsernye után mókás játékokon keresztül ismerkedtek meg egymással. Olyan térképet formáltunk, ahol mindenki a szülővárosát szimbolizálta (mondanom sem kell, kissé aszimmetrikus lett, keleti többséggel). Kicsiben lejátszottuk az evolúciót, de az est fénypontja mégis az Activity Maximus volt, ahol az általunk írt feladványokat nem csak körülírni és elmutogatni kellett, de arccal és hanggal (!) is el kellett játszani.
Szombat délelőtt az egyre gyarapodó társaság egy városismereti vetélkedőn vett részt. Pécs történelmi városrészében bolyongva kellett olyan kérdésekre választ találni, mint hogy a Dóm melyik tornyán nem aranyszínű a kereszt, vagy hogy melyik kezében tartja a Csontváry-szobor az ecsetet.
Az így összekovácsolódott csapat délután lelki témájú előadásokat hallgathatott. Baán István helynök, a hétvége szellemi atyja arról beszélt, milyen szórványban megélni görögkatolikusságunkat. Strijk András pécsi ortodox diakónus a Jézus-imáról tartott beszélgetést, Kajtár Edvárd római katolikus plébános pedig arra világított rá, hogy a szeretet megélésének milyen formái vannak a párkapcsolatokban.
Este a bálon, bár a fiúk kisebbségben voltak, lovagiasan nem hagytak minket petrezselymet árulni sem a tánctanítás, sem az elsajátított angolkeringő és cha-cha-cha gyakorlása során sem. Nagy örömünkre megjelentek a közösségi táncok is, a Zorba hagyományos szirtakija mellett azt is megtanultuk, hogyan kell táncolni a Cotton Eye Joe-ra. Az estén a táncházban a „Tartály” népi együttes húzta a talpalávalót.
Vasárnap egy felemelő utrenye és Szent Liturgia után a parókián elköltött agapéval búcsúztunk el egymástól.
Szórványban élni nem könnyű. Mivel kevesen vagyunk, állandóan megtapasztaljuk a kisebbségi lét minden édes keservét. Messzebbre utazunk, hogy Szent Liturgián vehessünk részt. Mindig meg kell magyaráznunk görögkatolikus identitásunk mibenlétét a minket körülvevőknek. Így hát üdítő volt egy hétvégére többségben lenni. Remélem, jövőre is lesz Görkori, és még többen leszünk.
Papp Ágnes Veronika
Budapest, Fő utca
Görkori. Nem tudom, hogy ki próbált már görkorizni, nagyon jó mulatság. Ilyen jó mulatság volt a Görkori - "Görög katolikus szórvány ifjúsági hétvége és bál" is, ahol megismerkedhettek a szórványban élő görög katolikus fiatalok, s együtt tölthettek egy vidám hétvégét. Voltak egymás megismerését segítő játékok, Pécs városát bemutató városismereti vetélkedő, tartalmas előadások, nagy népszerűségnek örvendő kézműves foglalkozások, és különböző tánctanulási lehetőségekkel tarkított táncmulatság.
Természetesen nem maradhattak el az ilyenkor szokásos szertartások (vecsernye, utrenye, liturgia).
A hétvége méltó záróakkordja volt Bodogán László parókus és kedves családja által rendezett szeretetvendégség.
Köszönet a szervezőknek e hétvége megrendezéséért, és reméljük, hogy jövőre hasonló élményekben lehet részünk!
Találkozzunk 2012-ben is lábunkon a Görkorival!
Szűcs Gábor
Győr
Kíváncsian vártuk mindketten az első szórványközösségi bált, mert még soha nem vettünk részt hasonló keresztény eseményen. Csak sejtéseink voltak, hogy a programok miről fognak szólni, minden esetre nagyon örültünk, hogy végre hozzánk hasonló fiatalokat ismerhetünk majd meg. Annál is inkább, mert eddig azok közül is csak kevesekkel beszélgettünk, akik minden vasárnap velünk egy templomba járnak. A mai társadalomban az emberek, különösen a városokban, nehezebben ismerkednek egymással, és ez egy jó alkalom volt végre, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.
Nem szeretnénk minden programot egyenként felsorolni, mert valamennyin nagyon jól éreztük magunkat, sok vicces játékot, könyvkötést, táncot tanultunk. De ami talán a legjobban megfogott bennünket, az Kajtár Edvárd atya csodálatos előadása volt, amely a szeretetről, szerelemről és házasságról szólt. Jézus és Péter párbeszédén keresztül beszélt nekünk a szeretet különböző szintjeiről. Rávilágított, hogy milyen sokféleképpen szerethetünk, a felebaráti szeretettől egészen az egész lényünket átadó, mindent feláldozó szeretetig. Mi éppen a házasság előtt állunk, és sokszor azt hisszük, hogy már mindent tudunk a másikról, holott éppen most kezdjük csak megismerni. A másikat nem elég „megszerezni”, meg kell tartani, tehát újra és újra megszerezni. A Görkorira áttéve ezt a hasonlatot, reméljük, hogy nemcsak megszereztük egymást, hanem meg is tartjuk, újra és újra ismét találkozunk, és a közös élményeken keresztül megtartjuk egymást.
Köszönjük szépen a szervezőknek a lehetőséget!
Kiss Beáta és Szabó József
Pécs
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum