Interview with Tamás Bubnó

Az 2017-ben megrendezett egyházzenei tábor nem előzmények nélküli. Hányadik alkalommal szervezték meg – ezúttal – Egerben? Honnan indult és kik kezdeményezték?

2005-ben kezdődött Szigetszentmiklóson, ahol az egyházzenét szívén viselő team: Kocsis Fülöp atya, Szentirmai Róbert barátom, Dr. Baán István atya, Dr. Cselényi István atya és jómagam úgy gondoltuk már akkor is, hogy minden hagyomány csak akkor él tovább, ha ápolják. Ezért akartunk alkalmat teremteni a görögkatolikus liturgia énekeinek, gazdag dallamvilágának gyakorlására.

Hol vehettek már részt az érdeklődők ilyen táborban, mitől függ a helyszínválasztás?

Ez egy vándortábor, hiszen találkoztunk már Pécsett, Esztergomban, Budapesten, Szegeden, Hajdúdorogon, Egerben egyszer, s most idén másodjára is. Itt nagyon jók a körülmények: az angolkisasszonyok kápolnája, ahol az egri görögkatolikusok helyet kaptak, és szertatásaikat tarthatják, nagyszerű akusztikájú tér.

Hogy hol rendezzük meg ezt a 3 vagy 4 napos együttlétet attól is függ, hogy honnan kapunk meghívást. Mindig szeretettel hívnak minket például ide, Egerbe is, de Pécsre is, vagy Boksay Péter atya Hajdúdorogról szintén sokszor hívott képzést tartani. De a tábort a szórványban élő görögkatolikusok miatt indítottuk, hogy érezzék ők is, milyen fontos odafigyelni, megőrizni és művelni görögkatolikus énekeinket és előadásukat. S akik tanuló vagy végzett kántorként együtt énekelünk, mindannyian egy gazdag hagyomány méltó örököseiként próbálunk eleget tenni feladataiknak. Hibáink lehetnek, de szándékunk megkérdőjelezhetetlen: nagyon szépen, nagyon jól, az Istennek tetszően szeretnénk énekelni.

Kik vezetik a képzést?

A hittudományi főiskolán rám van bízva a kántor szak, ezért ezt a nyári képzést is én vezetem, ugyanakkor mindig hívok előadókat, akik látóterünket bővítik. Idén hallgathattuk például a házigazdát, Demkó Balázs atyát, és Demkóné Ács Katalin főtisztelendő asszonyt, aki Nyíregyházán az elsők között végezte el a kántorszakot. Ők arról számoltak be, hogy itt, Egerben, a római katolikus Egri Főegyházmegye székhelyén, milyen nehézségekkel kell megküzdenie a görögkatolikus szórványnak, hogy mi az összetartó erő az itt élők számára. Ezért is megyünk sokfelé, mert akkor szociológiai tudásunkat is bővíthetjük, hogy hol mi a helyzet, hogy az éneklésen keresztül, a kántor helyzetén, a kántor és atya együttműködésén keresztül képet kapjunk a helyről, közösségünk milyenségéről.

Ki a célközönsége egy ilyen tábornak? Idén milyen volt a hallgatóság?

A Szent Atanáz főiskola kifejezetten támogatja ezt az intenzív kurzust, hiszen a kántor szakos hallgatók számára ez egy kötelezően ajánlott rendezvény. A kántorképzősök ugyanis nemcsak egy egyszerű szakmai továbbképzésen vesznek részt, de bekapcsolódnak a görögkatolikus hitéletbe. De már végzett hallgatók is visszajárnak. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy három 20 év alatti érdeklődőnk is volt, aki jól érezték magukat, hiszen úgy búcsúztak, hogy jönnek jövőre is.

Elmélet és gyakorlat milyen arányban van jelen a tábor során?

A tábor interaktív, aktívan részt vesznek a hallgatók a napi szertarásokon is. Természetesen történeti bevezetésre is mindig sor kerül, hiszen olyan énekeket is előveszünk, amelyek nem annyira ismertek. Például mi hoztunk vissza a köztudatba olyan mintadallamokat, amelyek ugyan benne vannak az énekes könyvben, de a népi tudásból már kikoptak vagy nem annyira ismertek pl. „Minek előtte felülről”. Bár egy régi-új dallam nem mindenütt és nem azonnal kerül újra használatba. Sokszor ez több évtizedes projektet jelent. De erre annál is inkább szükség van, hiszen reguláris kántorképzés nem volt pontosan 60 évig Magyarországon. 1948-ban zárták be a hajdúdorogi kántorképzőt Dudás István püspök atya nagy bánatára, és 2009-ben indult el a következő kántorképző, amely a Szent Atanáz főiskolán azóta is működik. És az atyák, kántorok, tanítók minden igyekezete ellenére nem tudták a kántorképzést megillető rangot fenntartani.

Az utrenye, vecsernye és az esküvő: néhány a görögkatolikus szertarások közül. Miért épp ezek voltak idén a témák?

A vecsernye és az utrenye elég összetett felépítésű, és nem annyiszor gyakorolt szertartás, mint a Szent Liturgia. Az utrenye dallamvilága talán mind közül a legnehezebb kántori feladat. A temetés és az esküvő, de főként az esküvő pedig olyan szertartás, amely nem csak görögkatolikusok jelenlétére számíthat, ahol megmutathatjuk a szépségét bizánci hagyományainknak. Az pedig az elkövetkező időszak feladata, hogy a Fülöp atya által is preferált magyaros parlandó éneklés szokásunkká váljon, vagyis az imaszöveg legyen a legfőbb ritmus, ez vezérelje énekeinket.

Immár hagyományos módon a tábor utolsó akkordjaként Kocsis Fülöp metropolita Szent Liturgiát celebrált, ahol arról beszélt, hogy öröm itt lenni. Ezt én is így éreztem körülvéve a 15 jó hangú énekes-kántorral (vagy annak készülő tanítványokkal): ha lehetett volna maradtunk volna még.

Polyákné Tóth Nóra, Fotó: Lambert Attila

Nyíregyházi Egyházmegye