100% görögkatolikus, 100% Kodály, 100% ember

A megyei Éneklő Ifjúság Kórustalálkozón immár hatodik alkalommal vettek részt az énekkarosaink, akikről a reklámokból kölcsönzött szlogent alkalmazva sokkal büszkébben mondhatjuk el, mint a 100%-os gyümölcsléről vagy a 100%-ig magyar termékről: ők a mieink! Értékesebbek bármi másnál, ami a kezünk közül kikerül, hiszen őket tanítva, őket nevelve a Teremtő a legsajátabb munkáját osztja meg velünk.

Óvodalelkészként sokukat már három éves koruk óta ismerem, többen a mi óvodánkból kerültek az iskolánkba, sajátos lelkiségünkkel együtt, amelyet sok papgyerek lelkes jelenléte is erősít, a görögkatolikus zeneoviból a Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola Glória Kicsinyek Kórusába, majd a Glória Gyermekkarba. A meghatározó szellemiség-lelkiség a más óvodákból és iskolákból hozzánk beiratkozott gyerekekre is hatással volt az énekkarainkban. Ott pedig, az iskolánkban, szinte attól kezdve, hogy Dr. Keresztes Szilárd püspök úr elindította, az énekórákon és a többi órán, és az énekkarokon a görögkatolikus énekeinkkel, szertartásainkkal mind megismerkedtek, azokban teljes biztonsággal, otthonosan mozognak. Valóban a mieink ők, mind, tehát: 100% görögkatolikus!

Az Éneklő Ifjúság Kórustalálkozók egyikén, mikor legelőször jelentünk meg énekkaros gyerekeinkkel a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskolában, ezt kérdezte Dénes bácsi: „hát eddig hol voltatok?” Kérdezte ezt az a Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy, aki azóta is figyelemmel kíséri karvezetőink munkáját. Örültünk, mikor a kórustalálkozón arany diplomát és arany minősítést kaptak énekkaraink. Tudjuk jól: „csakis művészi érték való a gyermekeknek! Minden más árt nekik.” (Kodály: Gyermekkarok). Ez az igényesség és kitartó, következetes munka vezette odáig a Muzsika Zeneiskola és a nyíregyházi görög iskola zenészeit, énekeseit, hogy a Kodály-metódusra építve anyanyelvi szinten tudnak már az alsós gyerekek kottát olvasni, szolmizálni – mindez Nyíregyházán, s nem csak a Kodályban! Megfertőződtek a zenével a Kodályon kívül is. Bárcsak minél több iskolában így lenne. Ez volt az álma Kodály Zoltánnak. Vajon mit szólna mindehhez, milyen szeretetteljes aggodalommal venné körül, mennyi jó tanáccsal látná el Tarcai Zoli bácsi? Hányszor hallottuk szavait a Hittudományi Főiskolán, adta instrukcióit – bárcsak most is tenné! – az énekkarok munkáihoz, vezette a Nyíregyházi Főiskola ének-zene tanszékét, tartotta előadásait a Magyar Kodály Társaság rendezvényein! Mindezt a rá jellemző finoman szigorú és következetesen precíz, soha meg nem alkuvó pedagógiával, hogy egy gyöngyszem se vesszen el abból az örökségből, amit Bárdos Lajoson keresztül kapott Kodály tanár úrtól. Őrájuk gondolva alig merem leírni, s mégis megteszem: 100% Kodály – a nyíregyházi görög suliban is!

Mindez csak díszlet? Szebbé teszi az életünket, az érzelmi nevelést segíti? Ennél jóval több: nélkülözhetetlen eszköz a gyermekek, az emberek személyiség-fejlődéséhez, teljes emberré válásához. A Magyar Tudományos Akadémia Agyi Képalkotó Központjában már üzembe helyeztek egy fMRI készüléket, mellyel működés közben lehet vizsgálni az agyat. Biológiai és biokémiai tény, hogy az agyi hálózatok differenciáltságát, fejlődését segíti a zenélés (ahogyan a tüdő fejlődését a testnevelés, a sport), s mindez döntő hatással van a reál tárgyak: matematika, kémia és a többi tantárgy: olvasás, nyelvek elsajátítására (Mindennapi Pszichológia 2015/2).

„Van-e jobb szemléltető eszköze a társadalmi szolidaritásnak, mint a kar? – kérdezi Kodály Zoltán a Gyermekkarok című írásában – ahol mindenkinek munkája egyaránt fontos, s ahol egyetlen ember hibája mindent elronthat.” Nemcsak érzelmi nevelésről van tehát szó, hanem egyénileg és társas kapcsolataiban is fejlődik a gyermek. Mindezt szertartásaink közös végzésével, vagy akár egyéni apostol-olvasás vagy zsoltárversek éneklésével, az énekvezetés kántori szolgálatával, templomi énekkari szereplésekkel Istenhez kötve, míg teljes emberré válnak, míg Krisztus kialakul bennük (Gal 4,19). 100% ember tehát, fizikailag, biológiailag, szellemileg, lelkileg, Lelkileg!

Túlzásnak tűnik a cím, valóban az. Még nincs 100%, a gyermekekben azonban ott a lehetőség, hogy teljesebbé tegyék az életüket. Még csak 90%, hiányzik az a tíz. Ki teszi azt hozzá a munkánkhoz? Talán éppen Te, kedves olvasó?

Szabados Viktor

Nyíregyházi Egyházmegye