A reggeli ébresztő után tovább érezhettük a máriapócsi egyházközség és a zarándokház vendégszeretetét. A bőséges reggeli után elköszöntünk a pócsiaktól, de megígértük, hogy jövőre visszajövünk, és már nem csak átutazóban leszünk Pócson, mint most, hanem ez lesz a Cél.

Az első állomásunk ezen a napon Kisléta volt. Fáradtan és szomorúan mentünk be a templomba, mert tudtuk, hogy a házigazda már az igazi „Gazda” öléből néz le ránk. Két héttel ezelőtt meghalt Káplár János atya, aki most fogadta volna harmadik alkalommal – családjával együtt – a zarándokokat. Hálásan köszönjük János atya feleségének, gyermekeinek, hogy szeretettel, semmiben hiányt nem érezve fogadtak bennünket. A templomban panachidát végeztünk János áldozópapért.

A mai nap Más mint a többi, mert ezen a napon kezdetét vette a lelkigyakorlat. Nyírgelsén Szent Liturgiával nyitottuk meg a lelki napot. A lelki nap vendége Jávorka Lajos atya. Ezt követően az egyházközség bőséges ebéddel látta el a fáradt zarándokokat.

Szakoly felé indultunk tovább. Ez a szakasz a csendes lelki elmélyedésre, önmagunk jobb megismerésére adott lehetőséget. A szakolyi templomban folytatódott az elmélkedés második pontja. Számos komoly kérdést tett fel Lajos atya a fiatal pároknak, amelyekre a választ megtalálni nem könnyű.

Szakoly után végre megérkeztünk Balkányba, a szálláshelyünkre. A görög katolikus templom adott lehetőséget a harmadik elmélkedésre. Bár Lajos atyának megköszöntük, hogy velünk zarándokolt, hogy lemaradva beszélgethettünk vele, és a kedves gondolatokat, de napokra, sőt hetekre adott feladatot mindannyiunk számára.

A mai nap tartalmas vége előtt egy szép este vár még ránk. A Szent Efrém kórus ad koncertet a templomban, s közben húsz pap gyóntat folyamatosan, hogy a megérkezésünk így legyen lelkileg is szép.

MÁS-KÉP - Talán ezen a napon Más Kép alakult ki bennem önmagamról, a világról, az emberi szeretetről, az önzetlenségről, a papokról, az ellenségemről, mindenről. Hála ezért az új KÉP-ért.

Makkai László

A gyalogos zarándoklat harmadik napján a lelki fejlődés kapott nagy hangsúlyt, a szerda volt a lelkigyakorlatos nap. Korán reggel a szokásos reggeli programok után Máriapócsról útnak indultunk, Nyírgelsén és Szakolyon keresztül Balkányba. A máriapócsi élményekhez még megemlítem, hogy a Kegykép jelenleg Hajdúdorogon tartózkodik, mégis az otthon érzés töltött el a szent helyen. Örömmel töltött el a felújítási munkálatok látványa. A szerdai nap lelkigyakorlatos programjai között szerepet kapott a Paraklisz végzése, a Szentírásolvasás, a három elmélkedés, valamint a csend. A héten eddig megtett kilométereknek köszönhetően könnyebb volt a szilenciumot megtartani, hiszen az első két nap jelentősen kivette az erőnket. Máriapócsról kiérve Kisléta volt az első állomásunk, mely után földúton folytattuk utunkat. Elvégeztük a parakliszt. Örömmel tapasztaltam, hogy a legtöbb fiatal, ha hanggal nem is, de szívével bekapcsolódott az imádságba. Az énekünknek csak az szabott korlátot, hogy a menetelés közben néha nehezebben sikerült az énekre is koncentrálni a lelkes tempó miatt.

Nyírgelsére érve azt mondhatom, hogy nagy örömmel indultunk az Isten háza felé, ahol ülőhelyeket is reméltünk. A gyönyörű templomban Szent Liturgián vettünk részt. Tudom, hogy a Jóisten elnézi, hogy olykor le-lehunytuk szemeinket a fáradtságtól.

Liturgia alatt gyónási lehetőségünk is volt. Bőséges ebéd után indultunk Szakoly felé. Induláskor ismét figyelmeztetést kaptunk a lelki elcsendesedésre. Az úton volt, aki megtartotta a figyelmeztetést, és volt, aki más utat választott. Voltak, akik áthidalták az elmélyedés csendje és a beszélgetés közti szakadékot azzal, hogy lelki, hitbeli témákról tárgyaltak.

Személyes tapasztalatom, hogy a csendben olyan gondolatok születnek, melyeket jó megtárgyalni egy hozzáértővel.

A nap folyamán három nagyon mély előadást hallottam Lajos atyától. A mély szót nem azért használom, mert idealizált képet szeretnék felvázolni az olvasónak. Lajos atya családpasztorációval foglalkozik, és nagyon jól ért a fiatalok nyelvén. S ami még fontosabb, úgy éreztem, az előadás többekben valódi változást indított el. Kevésszer lehet azt hallani egy fiatal zarándoktól, hogy várja a következő elmélkedést.

Az első előadásban több kérdést és feladatot kaptunk. Lajos atya arra kért bennünket, gondoljuk át, milyen hatással vannak ránk a reklámok, mennyire tudjuk az életünket a saját belátásunk szerint élni, s mennyire engedjük át az irányítást az életünkben a jelszavaknak.

Egy következő elmélkedésében a családról beszélt, mely nagyon érdekelte a jelenlévőket. Itt pár perces kiscsoportos megbeszélésre is sor került. Átgondoltuk, hogy mit szeretünk/szeretnénk a házasságban, melyik az a tulajdonság, amelyben fejlődnünk kell ahhoz, hogy boldoggá tegyük a társunkat. Régen láttam ennyi csillogó és lelkes tekintetet, mint az előadás után. Mindenki átérezte, hogy milyen boldogságot tud adni egy egymás szeretetében lévő család.

Szakolyban is bőséges vendéglátásban részesültünk.

Balkányba érve a záróelmélkedés után a Szent Efrém Férfikar koncertjén vettünk részt. Úgy érzem a mai napon sok fiatal lelkében nyíltak ki az ajtók egymás és az Isten felé.

Szemerszki István

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum