Március 17-én vecsernyével kezdődött, és 20-án Szent Liturgiával zárult az a szűk három nap, amit a csöndes ima lelkigyakorlaton tölthettünk püspök atyával Bodrogolasziban.
Összesen 17-en éltünk a lehetőséggel. Többen már ismerősként köszönthettük egymást, mert már az előző helyszíneken, pl. Komlóskán, Tomoron, Debrecenben találkozhattunk.
A reggelek 6 órakor utrenyével kezdődtek. Majd püspök atya elmélkedései után a Jézus-imában „merültünk alá” a szívünkbe.
Ennek a lelkigyakorlatnak egyik sarokpontja a csönd. A csönd mindig nagyszerű élményt nyújt, vágyunk is rá nagyon sokszor, de mégis nagyon nehéz. A külső csönd kialakítása nem jelent gondot, de a belső csöndet megteremteni igen nehéz. Másik elengedhetetlen szükséges dolog a figyelem. Nem szabad figyelem nélkül imádkozni.
Figyelni kell az Úristenre. Figyelnünk kell Őrá, hiszen mindig különböző útjelző táblákkal irányít, hogy a helyes irányba menjünk.
Ez az ima a szív imádsága. Nekünk ide kell eljutnunk, hogy ott találkozzunk Jézussal. Ne ott fönn az agyunkban létezzünk, tele vagyunk gondolatokkal. Amíg ezek a gondolatok forognak az agyunkban, addig a szívünkben zajló történések nem érnek el a személyiségünkig. Nagy történések zajlanak a szívünkben, mint a mennyben, az Isteni Liturgiában, ahol az Isten jelen van. Ugyanúgy, ahogy a mennyben, az Isten ott van a szívünkben is. Megpróbáljuk, hogy ott találkozzunk Jézussal. A zsoltárban is ezt mondjuk, „kész az én szívem Isten, kész az én szívem énekelek és zsoltárt mondok”. A gondolatainkat hagyjuk az agyunkban. Nehéz ott lent a szívünkben tartózkodni. Éppen olyan nehéz, mint a csöndet megtartani. Vágyunk rá, de késztetést érzünk arra, hogy beszélhessünk.
A harmadik segítő erő a légzés. Lenyugtat, ez egy ősi tapasztalat .A lélegzés a Szentlélek befogadása lehet, ha helyesen végezzük. A belégzéssel lefelé figyelek (Uram Jézus Krisztus), a kilégzéssel (könyörülj rajtam) még mélyebbre száll a figyelem. Célunk, találkozni Istennel a szívünk mélyén. „Vágyódik az én lelkem, szintúgy vágyódik az én testem is”, mondja a zsoltár.
A nap folyamán elimádkoztuk az imaórákat, péntek este a templomban Előszentelt Liturgián vettünk részt. Szombat este vecsernyét végeztünk. Az esti kis zsolozsmával zártuk napjainkat, így tértünk nyugovóra. Vasárnap Szent Liturgián vettünk részt újra a templomban.
Ezek a napok a „szüntelen imádsággal” teltek, ahogy Szent Pál buzdít.
Megoszthattuk tapasztalatainkat, nehézségeinket, élményeinket. Fájó hát, térd, sok-sok gondolat, kép, amikre megpróbálunk nem figyelni. Az Úr jó néven veszi a mi küzdelmeinket.
Szentgyónásra vagy lelki beszélgetésre is volt mód természetesen, püspök atya mindenkinek rendelkezésére állt.
Valamennyien vágyunk arra, hogy hazaérve is valamennyi időt – 5-20-30 percet – ennek az imának a gyakorlásával tölthessünk. Jó néven veszi az Úr a mi küzdelmeinket.
A házigazdák kedvesen fogadtak, tiszta, rendezett szobák vártak, finom ételeket főztek. A terítésben és a mosogatásban kérték segítségünket. Püspök atya (saját állítása szerint) tud a leggyorsabban mosogatni, így ő is beállt a sorba.
Köszönjük a szervezőknek, püspök atyának, hogy a sok-sok teendője mellett tudott ránk időt szakítani, nem utolsó sorban a házigazdának a helyet és az ellátást.
„Mindenható Uralkodó… add meg nekünk is ó jóságos, hogy jó harcot harcoljunk, a böjt futását bevégezzük, a hitet sértetlenül megtartsuk, a láthatatlan szörnyek fejeit összetörjük, a bűnnek legyőzői lehessünk, s a szent feltámadást elítélés nélkül elérjük és magasztaljuk.”
Áldásos böjti napokat, majdan a feltámadás ünnepét elérve kívánok mindnyájunknak bőséges kegyelmet.
Fotók: Monostory Viktória
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum