Illés próféta

Illésnek, a próféták atyjának különleges szerepe van életünkben. Különleges, de nemcsak azért, mert ő az egyetlen ószövetségi alak, akihez külön ünnepet is rendelt az egyház, hanem azért is, mert ő egy összekötő személyiség. Tüzes szekerével eget és földet kapcsol össze; Krisztus előképeként az embert és az Istent hozza közelebb; Baál, a hamis istenség ellen fellépve az egy igaz Isten felé irányít; s mivel a végső idők főpapjaként is emlegetik, általa időszerűvé válik jelenünkben gondolkodni a jövőről is. Mivel a kereszténység, a zsidóság és az iszlám vallás is szentként tiszteli: alakja egyúttal közös nevező lehet a világ sokféle embere között.

Nevének jelentése: „az Úr az én Istenem”. Nagy hatalmat adott neki az Úr, az ő Istene,mert egy szavával el tudja apasztani az égi csatornákat Izrael Baál istent szolgáló királya, Acháb földjén. Ő maga isteni parancsra egy barlangnál rejtőzik el, ahová a hollók visznek neki táplálékot. Illés megküzd Baál négyszázötven prófétájával a Kármel hegyén, hogy kiderüljön ki hát az egy igaz Isten, így könyörögve az Úrhoz az áldozathoz szükséges tűzért, melyet Baál nem adott meg saját prófétáinak: „Hallgass meg, Uram, hallgass meg! Engedd, hogy ez a nép felismerje: Te az Úr vagy az Isten, Te téríted meg a szívét.”(1Kir 18) A tüzet megadja az Úr Illésnek, s a hamis próféták mind odavesznek a Kármel hegyén. Illésnek mégis mennie kell. A pusztában Mózeshez és Jézushoz hasonlóan negyven napig vándorol, majd a Hóreb hegyén találkozik az Istennel. Erről így olvashatunk az ünnep előestéjének második sztihirájában: „Nem a földrengésben, hanem a lágy szellő susogása között hallád az Úr szózatát, boldog Illés[…], a forgószél által röpített tüzes szekéren pedig […]az égboltot áthaladtad, ó, isteni ihletettségű próféta.” Hisz Illés nem ismeri meg a halált. Tüzes szekér és lovak emelik az égbe.

A szent prófétának kultusza van a népi hagyományokban is, mondák, népszokások és szólások alakultak ki alakja köré. Július 20. Illés próféta napja dologtiltó napnak számított Szenna falujában, ennek ellenére egy gazda gabonát hordatott ezen a napon. A legenda szerint ezért csapott a villám a pajtájába, mely porig égett az égi csapástól. Több helyen használják villámláskor: „Illés csatáz a sátánnal.” Szegedi néphit szerint bármilyen nagy is a szárazság, Illés napján vagy a körül esni kell az esőnek: „Jaj, neköd, kánikulla, ha Illés próféta a nyakadat mögmossa”. Napját házasságszerző alkalomként is használták.

Élete arra tanít minket, hogy a nehézségekben is hűek maradjunk, mert akkor is ki kell tartanunk, amikor mások hűtlenek lesznek, ha semmi más nem marad, ott van még Isten.  S a mennyei ország elérésére is van remény, ha magunkévá tesszük Illés próféta erényeit, az alázatosságot, az istenfélelmet.

„Angyalok lakótársa, Illés próféta, aki isteni fénytől ragyogsz, és megvilágosítod mindazokat, akik szent emlékedet tisztelik, és téged dicsérnek, dicsőítő énekeket ajánlva neked, mondjuk:

Üdvözlégy, teszbi nagy férfiú! Üdvözlégy, próféták dicső tanítója! Üdvözlégy, hívőket megvilágító ragyogó Nap! Üdvözlégy, a világnak fényt hozó csillag!

Üdvözlégy, égi felhők kulcsa! Üdvözlégy, elesett földiek felemelője! Üdvözlégy, Baál gonosz prófétáinak megölője! Üdvözlégy, isteni igazságok buzgó hirdetője!

Üdvözlégy, mert te vagy az üdvösség tanítója! Üdvözlégy, aki örömet adsz a híveknek!

Üdvözlégy, dicsőséges Illés próféta!” (Akathisztosz Szent Illés prófétához, I. ikosz)

Forrás: Magyar katolikus lexikon (főszerk. Dr. Diós István); Lakatos László: Ünnepi könyv; Krisztus közöttünk – A keresztény kelet liturgikus közössége átéli az üdvtörténetet (ford. Dr. Baán István)

Polyákné Tóth Nóra, Ikon: ismeretlen festő, Bulgária,1700 körül,

Nyíregyházi Egyházmegye