On the road: pilgrimage for youth and young adults

2017. július 20-án, Illés próféta ünnepének estéjén közös Szent Liturgiára gyülekeztek a fiatalok a tokaji Szent Miklós görögkatolikus templomban, ahol a helyi parókus, Gorcsa György atya fogadta az ország számos részéről érkező vendégeit.

A Gróf Széchenyi István Középiskolai Kollégiumban szálltak meg, ahol a pihenés előtt még egy játékos ismerkedés és Fedor György pszichológus által tartott rövid előadás várta őket. A pszichológus az ideálok és a példaképek, vágyaink és a magunk elé tűzött célok témaköröket is érintette gondolatébresztő szándékkal, mintegy útravalóként, hiszen egy kétnapos gyaloglás a befelé forduláshoz, a gondolkodáshoz, elmélkedéshez igen megfelelő alkalom.

Útitársként első nap Dr. Orosz Atanáz megyéspüspök is jelen volt, aki híveihez csatlakozva nemrég a Szent Erzsébet-úti zarándoklatra is bekapcsolódott. A gyalogoló fiatalok között akadtak első zarándokosok, és szép számmal voltak olyanok is, akinek ez már a sokadik alkalom, hogy Máriapócsra indulnak. De mindenki számára fontos volt, hogy korosztályának megfelelő zarándoklaton vehetnek részt, mert az előző korcsoportból már kinőttek.

A személyes motiváció igen különböző volt a résztvevők között. Mindenki mást keresett a zarándoklatban: régi barátságok felelevenítését, új ismerősöket, egykori zarándoklatok megrendítő élményét, feltöltődést a következő zarándoklatig, az Istent, önmagukat, új kalandot, a teljesítő képesség határait, az utat magát. Voltak olyanok is, akik Magyarországért, a családjukért, rákos beteg barátért, vagy egyszerűen hálából ajánlották fel küzdelmes útjukat.

Egy biztos: az úton levés, a zarándoklat az emberiség sajátja már évszázadok óta. Ha közösségben fogunk bele egy nagy út megtételébe, csapatként kell mozognunk, lépést kell tartanunk másokkal. A kis létszámnak köszönhetően nemcsak együtt haladtak, de meg is ismerték egymást a zarándokok, egymást támogató és meghallgató útitársakká váltak. Az útszéli keresztek előtt meghajló imányi szünetek és rövid pihenők után este 7 óra körül értek első nagy megállójukhoz, Nyíregyházára.

Nyíregyháza előtt Vargabokorban csatlakozott a csapathoz Szocska Ábel apostoli kormányzó is, és a Szent Miklós Székesegyházba vezette a fiatalokat egy vecsernyére. Az utolsó párszáz méteren feltámadó szél a templom felé tolta az elcsigázott zarándokokat.

Másnap a Nyíregyházától Máriapócsig tartó erőltetett menet már nem esett olyan jól a hatvan főre nőtt zarándokcsoportnak. A lábak önállósodtak csak léptek egyre, mindig csak egy lépést. Mint ahogy életünkben egyik feladattól a másikig megyünk, végezzük a dolgunk, mert ez a kötelességünk. Lépünk előre, mert menni kell. A zarándoklat két napba sűrített életút, mely alkalmas arra, hogy felnézzünk, túllássunk a lépéseken, a feladatokon: van egy cél, amihez eljutunk, van minket vezérlő erő, van értelme az útnak és vannak útitársak. Útitársak, akikkel összefogva minden homlokunkon lecsorgó izzadságcsepp, minden porszem, mely fáradt lábunkra rakódik, egy akarattá forrva az úton tart, megérkezéssel kecsegtet. S a közösen énekelt Mária-dalok, az útszéli keresztek előtt leboruló imák megtartották, és átlendítették a holtponton a vándorokat és megérkeztek Máriapócsra, a Szűzanyához. Hogy vasárnap együtt ünnepeljék Illés próféta ünnepén a több száz búcsúba indulóval a megérkezés felszabadító erejét, a felénk áradó isteni kegyelmet.

Az Útonlevők 22+ zarándoklatot Salai Szabolcs diakónus szervezte, munkáját és a zarándoklatot Fedor Péter atya, Verdes Miklós atya, Szikora József atya, Kovács Csaba atya és papnövendékek (és néhány buzgó fiatal, fiatal felnőtt) segítették. További köszönet illeti szerető gondoskodásáért Bacsó János tiszaeszlári parókus atyát, aki külföldi tartózkodása ellenére (a polgármester úr segítségével) ebéddel várta a zarándokokat. Napkoron betértek a görögkatolikus templomba, itt ebéd és Szentesi Csaba atya útravaló gondolatai várták a csapatot, ami szintén köszönetet érdemel. Oroson pedig dr. Mosolyó Marcell tiszteletbeli esperes atya fogadta frissítővel a tikkadt fiatalokat. Az első napi út jelentős része a Nyíregyáza Kertvárosi Parókia területén telt. Dr. Obbágy László parókus atya által küldött gyümölcsök megtartották a zarándokokat a fárasztó délutáni kilométereken és kitartottak még másnap is.

Úton lenni, nem ácsorogni a sötétben, s ha bizonytalanul is, de nekivágni valami ismeretlennek, nem üldögélni a kikötőben (Krúdy szavai nyomán), elmélyedni, elcsendesedni, engedni, hogy lábaink zsibbadásig fáradjanak, önállóan, maguktól mozogjanak, hogy testünk minden rezdülése kimondatlan imává váljon. Ez a zarándoklat lényege.

Polyákné Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye