Április első vasárnapján templomunkban Parakliszt (Mária ájtatosságot) tartottunk Biró István pancso vezetésével, ezután Olofsson Placid atya - „A hit pajzsa˝ kitüntetés birtokosa - előadásával tisztelte meg községünket.

A 95 esztendős, életvidám lelkész életének megpróbáltatásairól tartott érdekes előadást, melynek címe „A hit pajzsa” volt.

1939-ben szentelték pappá, majd ezt követően gimnáziumi tanárként tevékenykedett. Elbeszélése alapján kiderült, hogy 1946. június 5-én letartóztatták és 10 év letöltendő szabadságvesztésre ítélték a Szovjetunió munkatáboraiban. A kényszermunkák első szakaszában fakitermelésre küldték, aztán napos volt a barakkban, felelt a láger tisztaságáért, valamint varrodában és bútorgyárban is dolgozott. Megértette, hogy az ő küldetése a rabok lelki segítése. Sokat rajzolt és festett. A legnagyobb nevetést azzal váltotta ki rabtársai körében, amikor fa vécéülőkére kellett festenie, mert az őrzőik nem ismerték és nem is használtak ilyet, de mivel szép gömbölyű volt a formája és az ülőke a fedélnek keretet is adott, ezért erre kellet felfestenie Sztálin és Lenin portréját, melyet a közösségi terem falára is kifüggesztettek, a munkából hazatért foglyok legnagyobb örömére.

A kényszermunkákat, kínokat, szenvedéseket a négy alaptételével sikerült túlélnie:

A szenvedést nem szabad dramatizálni, mert attól mindig gyengébb lesz az ember. Tehát ha valaki reggeltől estig panaszkodik, reggeltől estig elégedetlenkedik, reggeltől estig siránkozik, az csak gyengébb lesz.

A szenvedés magától jön, azt senkinek nem kell keresni. Az életben az örömöt kell keresni, az apró örömöt. És nekünk mindenképpen el kellett jutnunk oda, hogy igenis abban a nyomorúságban, abban a kilátástalanságban is találjunk okot az örömre.

Ez a foglyokra vonatkozott. Ha állandóan sajnáljuk magunkat és azt mondjuk, hogy egyszerűen szörnyűség, igazságtalanság ez az élet, abba csak belepusztulni lehet. Félre kell tenni ezt a fogalompárt, hogy ártatlan és gazember. Egy másik fogalompárt kell elővenni: azt, hogy kicsi és gyönge, erős és hatalmas. Akkor, amikor elítéltek bennünket, mi voltunk a kis kukacok, a kis senkik, ők pedig a géppisztolyos erő. Az igazságnak nem kritériuma a géppisztoly, azt nem mondanám, de akkor ez volt a helyzet. Nekünk ebben a szituációban kellett megmutatnunk, hogy mi különbek vagyunk, mint ők. Ez az ember energiáit megnöveli, s erőt ad a túléléshez.

Nagyon egyszerű: a hívő embernek sokkalta könnyebb szenvedni, mint a hitetlennek. Ezt mindenki el fogja nekem hinni, s erre ott példák is voltak. Ezt az emberek lassanként elismerték ott. Nekem például valami egészen csodálatos dolog volt, mérhetetlenül sokat jelentett, hogy tudtam gyóntatni és tudtam áldoztatni. Az első két évben még ügyetlenebb voltam, de az utolsó nyolc esztendőben – egy-két éjszakát leszámítva – minden éjszaka miséztem. A fölső priccsen, pucéran, hason fekve, a poloskákat elzavarva, de miséztem, hogy reggel tudjak áldoztatni.”

A felejthetetlen előadást Dr. Kovács János, Borsod-Abaúj-Zemplén megye főjegyzője köszönte meg, aki szintén bencés diák volt.

Placid atya életét „A hit pajzsa” című könyvében részletesen foglalja össze, melyet az előadását követően dedikálva vásárolhatott meg a nagy számban érkezett érdeklődő közönség.

Ezt követően a községházán Szabados Jánosné hímzőművészeti kiállításának megnyitójára került sor, melyen Köteles László polgármester úr köszöntötte Zsóka nénit, aki gyerekkorában 15 évet töltött Komlóskán. Édesanyja - aki pedagógus volt - szerettette meg vele és három lánytestvérével a kézimunkát. Négy fiútestvére közül Dr. Keresztes Szilárd püspök úr köztiszteletnek örvend Komlóskán, és gyakran tart szertartást templomunkban. Szabados Jánosné vallja, hogy a keresztény ember úgy pihen, hogy közben mást csinál, például kézimunkázik. Zsóka néni Magyarország tájegységeiről összegyűjtötte a hímzéseket és saját kezűleg készítette el a kiállítás minden egyes darabját. Évekkel ezelőtt az Észak-magyarországi Kaláris népművészeti hímző pályázaton szerepelt munkáival, melyen kiváló eredményt ért el. Ezt a pályamunkát csodálhatják meg még néhány héten keresztül a településünkre érkező vendégek és községünk lakosai.

Az előadást és a kiállítást követően a községházán a szokásos helyi specialitással, a kőttessel kínáltuk vendégeinket, miközben Placid atyával és Zsóka nénivel beszélgethettek az érdeklődők. A nagy számban érkező vendégek mosollyal az arcukon, Placid atya előadása után lelki feltöltődéssel tértek haza, hogy újult lelki erővel éljék meg mindennapjaikat.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum