2011 tavaszán a 10.A és 10.B osztály önismereti gyakorlat vett részt Beregdarócon, a Hét Csillag Üdülő- és Konferencia Központban. A hétvége lényege az volt, hogy magunkat és egymást jobban megismerjük, s ezáltal fejlődjék osztályközösségünk.

Péntek délután kettőkor indultunk el az iskolából és délután négykor érkeztünk meg Beregdarócra. A kétórás út lehetőséget adott hogy egy számunkra teljesen ismeretlen tájjal, a Bereggel testközelből is megismerkedjünk. Az első meglepetésünk megérkezés után a jó levegő és a vidék csöndje volt, a második pedig a kiváló (első osztályú) szállás. Első programunk egy nagycsoportos foglalkozás volt, melyen az egész osztály és a kísérőtanárok is részt vettek. Itt történt meg az ismerkedés, ami játékos módon zajlott le. Bár a rendezők mindent elmondtak a hétvége menetéről, mi több „szerződést” is kötöttünk, akkor még nem tudtuk, hogy önmagunk és társaink megismerése milyen fáradságos munka. Ezután vacsora következett, ami ismét nagy élményt jelentett számunkra. Ekkor tudatosodott ugyanis bennünk, hogy az egész osztály terített asztal mellett még sosem volt együtt, s ennek a lehetőségnek most annyira örültünk, hogy a vacsorából valóságos agapé lett. Ezután megtörtént az osztály véletlenszerű felosztása két csoportra. Úgy alakult, hogy a barátnőket, barátokat elválasztotta a sorsolás, ami csak ekkor okozott egy kis szomorúságot, később viszont többen értékeltük, hogy ezáltal olyan embereket ismertünk meg jobban, akikkel eleddig nem is beszélgettünk sokat. Majd kezdetét vette a kiscsoportos foglalkozás, melyen játékos formákban ismerkedtünk magunkkal és egymással. A napot esti imával zártuk, ahol meghallgathattuk Lázár Ervin A csodapatika című elgondolkodtató tantörténetét vezetőinktől, mi pedig ősi imáinkkal ismertettük meg őket gyertyafénynél, s így nyugodott meg a lelkünk a nap izgalmaitól.

A következő nap 8 órakor volt reggeli, majd utána reggeli torna reggeli imával egybekötve, hogy ráhangolódjunk a nap feladataira, azután egy 3 órás kiscsoportos foglalkozás tíz percnyi szünettel. Nagyon élveztük a játékokat, a feladatokat, jókat nevettünk, beszélgettünk, mi több kibeszéltük magunkból gondjainkat-bajainkat, s egyre inkább kezdtünk megkönnyebbülni. Ezután jött az ebéd, amit egy 2 és fél órás pihenő követett. Ezalatt szabadon tölthettük el az időt a pezsgőfürdőbe, a szaunában, de volt aki sétált, teniszezett, s akit már ekkorra kimerített az önismeret az aludt. A hosszú szünet után ismét kezdetét vette egy foglalkozás, aminek a végszava a vacsora volt. Este került sor egy nagycsoportos foglalkozásra, ami egy bátorság próba keretében zajlott. Ennek lényege az volt, hogy egy akadályokkal tarkított kötélpályán kellett végigmenni úgy, hogy nem volt szabad elengedni a kötelet. Mindezt persze sötétben és bekötött szemmel. S mint az életben (mert a játék az életutat szimbolizálta)voltak segítő és visszahúzó személyek, akiknek a szerepét itt a foglalkozásvezetők játszották el. A játék után ki-ki nevetve, ki-ki sírva ment fel a terembe egy pohár meleg teára, s a kezdetben gyerekesnak tűnő feladat olyan mély nyomot hagyott mindenkiben, hogy még napok múlva is beszédtéma volt. A napot ismét esti ima zárta.

Vasárnap megintcsak 8 órakor volt a reggeli, bár az ébredés a testileg és lelkileg kimerítő szombati nap után nem volt olyan egyszerű. Majd következett egy kiscsoportos foglalkozás, ahol összegeztük a hétvége tanulságait. Ezt egy nagycsoportos foglalkozás követte, melynek keretében megtörtént a véleménynyilvánítás, és az elbúcsúzás. Ebéd után fájó szívvel pakoltunk össze, és vittük fel táskáinkat a buszra. A szálloda kapujában egyenként vettünk búcsút a csoportvezetőktől, azután egy éltetetéssel minden jót kívántunk nekik, majd elindultuk hazafelé.

A hétvége végkicsengése rendkívül pozitív volt, és úgy vélem, hogy elérte a célját, erősödött az osztályközösség, újabb barátságok köttettek, és felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum