Zsolozsmástábor Létavértesen

Mindig nagy örömmel, lelkesedéssel várom az évente megrendezésre kerülő zsolozsmás együttlétet. Öröm találkozni régi és új emberekkel. Megélni a szüntelen imádságot. Egy kicsit a szerzetesi életben érezhettük magunkat, hiszen naponta végeztük az utrenyét, imaórákat, vecsernyét, kis esti-, és éjféli zsolozsmát. A „szünetekben” pedig a zsoltároskönyvet imádkoztuk folyamatosan.

A résztvevők száma 35-40 között volt, de bekapcsolódtak helybeliek is. Ehhez az imádságos együttléthez minden alkalommal szokott jönni egy meghívott atya is, aki tanításával buzdít, lendít rajtunk. Az idén dr. Jelenits István piarista atya volt a lelki tanítónk. Mivel zsolozsmástáborban szólt hozzánk, témául is a zsoltárokat választotta. Keletkezésükről beszélt, majd arról, hogyan olvassuk, illetve mondjuk ezeket az imákat. Ugyanis „mondanivalójuk van, mondogatni kell, nem olvasmányok. Mondogatni, úgy ahogyan egy nótát dúdolgatunk magunkban. Jókedvben, rosszkedvben, bánatunkban.” (Jelenits atya)

Zsoltárelemzéseivel jobban megérthettük azok mondanivalóját. Például az 1. zsoltárt párhuzamba állította a Jeremiás 17,5-11 verseivel. Kétfajta életutat mutat az embernek: az Isten útján járót, vagy a bűnösök útján járót. Bemutatva e kétfajta utat, az embernek magának kell döntenie, merre indul. Talán a bűnösök útja látszik a könnyebb útnak, a zsoltár utolsó verse viszont a helyes irányt mutatja meg: „Mert az Úr ismeri az igazak útját, de az istentelenek útja elvész”.

„Amikor mondogatjuk magunkban a zsoltárokat, lenyűgöz a gazdagsága, ami a szövegében megfogalmazódik, imádsággá válik, szóvá lesz.” (Jelenits atya)

A 138. zsoltárt elemezve elmagyarázta, hogy Isten akarja, hogy próbatételek közé kerüljünk, de Ő ott is velünk van. Az előadó egy megható történetben mesélte el, hogy egy cserkész barátja miként került börtönbe a forradalom után. Öngyilkosságon gondolkozott, amikor megszólalt a déli harangszó, s ez ráébresztette arra, hogy amit tervez, nem teheti meg. A mi életünkben is lehetnek ilyen helyzetek, amikor letérünk a helyes útról, megszólal a harang, a lelkiismeret, ráeszmélünk arra, hogy Isten az, aki kinyitja börtönünk ajtaját.

A zsolozsmástáborban lehetőségünk volt lelki tisztulásra is. A jelenlevő atyákat megszólíthattuk, rendelkezésünkre álltak.  A záró Szent Liturgiát Fülöp atya celebrálta. Utána kolibát áldott meg, amiből mindenki részesedhetett.

Köszönettel tartozunk Szimicsku Ferenc atyának a remek ellátásért. Nagyon jó volt a szállás, az ételek. Köszönjük a segítőinek, akik tálaltak, mosogattak, kéréseinket igyekeztek teljesíteni.

Reméljük, jövőre ismét találkozhatunk, ha a Gondviselés engedi.

Hallgassa meg Jelenits atya előadásait!

1. előadás:

2. előadás:

3. előadás:

Zolcsákné Kocsis Mária, fotó: Bródi-Szilágyi Ilona

Nyíregyházi Egyházmegye