Amoris laetitia – I. rész

Április 8-án a Szentszék Sajtótermében bemutatták Ferenc pápa Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű apostoli buzdítását, melynek ismertetésére Török Csaba teológust, az Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatóját kértük fel. Elemzését több részben, naponta adjuk közre.

Ferenc pápa kezdeményezésére a 2015-ös családszinódus folyamattá vált: az egész világegyházra kiterjedő „állapotfelmérés”, a 2014-es rendkívüli, majd a tavalyi rendes püspöki szinódus hatalmas fába vágta a fejszéjét. A cél az volt, hogy – az új evangelizáció kontextusában – újra felmutassuk a híveknek és az egész világnak a család evangéliumát. Lehet, hogy a média és a közvélemény végig másra figyelt, azonban a Rómába a helyi egyházak részéről beérkezett állásfoglalások, az ülésteremben elhangzott felszólalások mindannyiszor megerősítették: nem átírni kell az Istentől kapott örömhírt, annak belső igazságát, hanem folyton megújuló módon azt kell keresni, hogy ez a jó üzenet hogyan érkezett el napjaink emberéhez, életének megannyi kulturális, társadalmi, természeti és emberi meghatározottsága közepette.

Mindkét szinódus záróüzenete ezért a tanítás evangéliumiságát, örömhír-jellegét igyekezett hangsúlyozni. Amikor 2015 őszén a „közös úton levés” (amire a szün-hodosz, együttesen megtett út szó utal) egy nagyon fontos szakasza lezárult, maradtak még nyitott kérdések hátra. A kijelölt módszertannak megfelelően sor került a körbetekintésre, a házasság és család helyzetének elemzésére, a nehézségek és kihívások beazonosítására (1. fázis), az isteni üzenet megerősítésére és a felmerült problémák, kérdések evangélium fényébe való helyezésére (2. fázis), s megkezdődött – de messze nem ért véget – a lelkipásztori szolgálat távlatainak a keresése (3. fázis).

Mihez kezdünk a kinccsel, az ajándékkal, amelyet kezünkbe helyezett az Isten? Tudjuk, hogy az nem a miénk, azt vinnünk, hirdetnünk, hitelesen evangelizálnunk kell. Hogyan tegyük ezt meg? Merre induljunk? Milyen hangon szólaljunk meg?

A dokumentum keltezése szimbolikus: a pápa Szent Józsefnek, a Szent Család őrének a főünnepén írta alá a buzdítást, pontosan három évvel azután, hogy első nyilvános szentmiséjét bemutatta a Szent Péter téren. Ha visszaemlékszünk, akkor ezt mondta Péter utóda: „József »őr«, mert tud Istenre hallgatni, engedi, hogy az ő akarata vezesse, éppen ezért érzékenyebb a rábízottak iránt, reálisan tudja értelmezni a történéseket, figyel a környezetére és nagyon bölcs döntéseket tud hozni”. Ez mintegy foglalata az egész buzdításnak, célmegjelölés, de egyszersmind karakter meghatározás. A valóságra és az Isten akaratára való kettős figyelem és érzékenység jelöli ki az utat, amelyen járnunk kell.

A cím szintén beszédes. Egyrészt megerősíti a szinódusok kívánalmát: evangéliumi, örömhír-szerű kulcsban kell beszélni a házasságról és a családról. Ugyanakkor van a szókapcsolatnak egy mélyebb, rejtett üzenete is. A család témáját a Hit Évének megnyitásakor tartott (2012) előző rendes püspöki szinódus után jelölték ki, amelynek témája az új evangelizáció volt. Az erre a tematikus évre kiadott levelében XVI. Benedek pápa ezt írta: „A szeretet öröme [amoris laetitia], a szenvedés és fájdalom drámájára adott válasz, a kapott bántásokkal szembeni megbocsátás hatalma és az élet győzelme a halál üressége felett: mindez az Ő megtestesülésének misztériumában találja meg beteljesülését; emberré válásában, abban, hogy osztozik emberi gyöngeségünkben, hogy átalakítsa azt föltámadásának erejével” (nr. 13). Az emeritus pápa világosan megfogalmazza: az emberré lett Ige Isten örömhíre a világ számára. Az ő végsőkig elmenő szeretetéből fakad az igazi öröm, amelyet mindenkihez el kell vinnünk. A házasság és a család ennek a küldetésnek elsődleges, kiemelt útja, sőt: az evangelizáció kivételes és nélkülözhetetlen alanya.

A dokumentum ismertetését holnap folytatjuk.

forrás: Magyar Kurír

Nyíregyházi Egyházmegye