Tábor a fogyatékkal élőknek

Debrecen határától nem messze, a fesztiváloktól hangos Vekeri-tó szomszédságában egy rendezvény vette kezdetét hétfőn: az emberiesség, az empátia, a szociális érzékenység fesztiválja. Nem olyan hangos, mint a tó környéki, de ennek csendessége csupán látszat. Mert aki ott van (és volt valaha) a Damján-táborban, a testük gyengeségének fogságába esett gyermeki lelkek felszabaduló, kirobbanó hangját hallhatja a csapatjelszavak skandálásában, az itt-ott felhangzó nevetésben, vagy az együtt ücsörgések némaságában is. Húsz éve járnak már fogyatékkal élők ebbe a csodálatos, mindig megújuló, fiatalok által éltetett és szervezett táborba, hogy kiszakadva a tolószékbe láncoló, felcímkéző durva világból az elfogadás, szeretet és segítő kezek simogatásának szelídségébe kerülhessenek. A tábor - hűen névadójához, az orvos Szent Damjánhoz -, maga az ingyenes, önkéntes és örömteli segítség megvalósulása, s alapfilozófiája szerint egy hétre tehermentesíti a fogyatékkal élők mindennapi hátterét, az otthonmaradt családot is. S valóban: néhány kísérőn kívül nincsenek szülők, a teljes felelősség a kiscsoportokra osztott táboroztatókra hárul, s ők a Jóisten gondviselő segítségével eddig mindig maradéktalanul megfeleltek ennek az elvárásnak.

Pénzen kívül nagylelkű adományként (a teljesség igénye nélkül) játékokat: pl. LEGO-t, előadásokat, foglalkoztatásokat, terápiás célú „állat-ember találkozókat”, fodrászkodást, arcfestést kapnak felajánlásként a szervezők, ami arról ad tanúbizonyságot, hogy sokan támogatják a kezdeményezést, ezt a fajta szociális munkát, amiért nagyon hálás táborozó és segítő egyaránt.

A Görögkatolikus Metropólia szervezésében megvalósuló Szent Damján-tábort valaha papnövendékek kezdeményezték, úgy, hogy a nyíregyházi Magdaléneumba látogatva imádkoztak egy-egy ápoltért. A fogyatékkal élőket akarták segíteni azzal, hogy kimozdítják őket mindennapi helyzetükből. A kezdeményezés kinőtte magát, s a tábor húsz éves múltja már érték-garanciát is jelent a jelentkezőknek.  

Idén 205 fős a tábor, ebből 95 fő a táborozó, a többiek segítők, s immár a negyedik alkalommal, szinte otthon érezve magukat, itt a Dorcasban „ünnepelnek”. „Korábbi helyszíne volt a tábornak már többek között Nyíregyháza, Hajdúdorog, Boldogkőváralja, Fonyódliget" – meséli a tábort két éve szervező Czirják János papnövendék, aki többi papnövendék társával és sok-sok lelkes fiatallal együtt maga is élvezi ezt a nyári munkát. Munkának hívhatjuk, hiszen a 10 csoportban a 10 segítő a nap huszonnégy órájában rendelkezésére áll a rábízottaknak. Mégis lelki többlettel, s néha még nagyobb élménnyel térnek haza, mint a fogyatékkal élő embertársaik. Van, aki segítőként életének személyes terápiájaként fogja fel az itt töltött időt. Visszatérők és újak egyaránt hamar igazodnak a Damján-tábor szellemiségéhez.

S hogy milyen hatása van a táborlakókra ez az egy hét? Mihelyst a szülők egyedül hagyják a gyermekeiket, minden megváltozik. Felszabadultak és boldogok lesznek a gyermekek, hiszen egész évben ezt az egy hetet várták már, s hazatérve a szülők csodálkozására már másnap a damjános póló lesz a kedvenc ruhadarab…

A heti programból adunk közre ízelítőt. Ami volt, s ami még ezután következik.   

Vasárnap – Megérkeztek a táboroztatók, ismerkedéssel, megbeszéléssel, Kocsis Dániel atya vecsernyéjével zárult a nap.

Hétfő – Megérkeztek a táborlakók, köszöntötték, fogadták őket a segítők. Terdik János atya vecsernyét tartott, felelevenítette a tizennyolc évvel ezelőtti Damján-táboros élményeit, este Kocsmár Sándor vezette táncházban tombolhattak a táborozók.

Kedd – Sportos nap keretében akadályversenyt tartottak, közben fodrászkodásra és arcfestés is volt lehetőség. A Lángoló Csigák zsonglőrbemutatója után zsonglőr eszközök kipróbálásával, játszóházzal, frissítő fagyizással telt a nap (mindez szintén nagylelkű felajánlók segítségével). Szent István diakónus életéről, a szolgálatról Kocsis Fülöp érsek atya mesélt az esti vecsernyében. A napot a Nem adom fel együttes koncertje zárta a táborlakók táncával együtt.

Szerda – Flashmobra készülnek: a táborlakók egymás mellé állva kirajzolják a szülinapos húszas számot, amit egy drónnal rögzítenek majd. Délután görögkatolikus és debreceni motorosok felvonulása következik, a motorra is felülhetnek a bátrabbak. A Meseszó mesemondóit is várják.

Csütörtök – délelőtt lovasok érkeznek, és két ló, amelyeken körbelovagolhatnak a táborozók. Délután terápiás kutyával érkeznek foglalkozást tartani. Majd a várva várt Ki mit tud? következik, melynek zsűrije Szocska Ábel apostoli kormányzó lesz. Itt mindenki mutathat magából valamit, s erre igényük is van a táborlakóknak. Az est jó hangulatú bulival fog véget érni.

Péntek – Dr. Orosz Atanáz püspök atya érkezik a táborba, a táborlakók mesét adnak elő, s ebéd után mennek haza.

Polyákné Tóth Nóra, fotó forrás: a Damján-tábor facebook oldala; Polyákné Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye