Éppen hazafelé készülök. Előtte azonban még egyszer beszélgetésbe elegyedek. Nehéz elindulni. Nehéz elindulnom… Hátam mögül megszólít valaki. Elnézést kér, mert útban vagyok – nem férnek el az asztallal. Körbenézek. Néhány perce még kisebb fogadástól nyüzsgött a terem. Most pedig… elcsodálkozok. Oltár kerül a főasztal helyére, melyet néhány pillanat alatt terítőkkel öltöztetnek fel. Két oldalt előtte már állnak az ikonok, emlékeztetve arra, hogy itt már más, egy mennyei ünnep lesz másnap. Átalakul a tér, közösségi házból templom lesz. S a külső átalakulás közben lassan átalakul a közösség, s egyenként belül mi is.

Fülöp püspök atya az átalakulásról beszélt. Át kell alakulnia az Isten és a köztem lévő kapcsolatnak. Itt ebben a kis egyházközségben az az érzésem támad, hogy ez az átalakulás egy más dimenzióban is végbemegy. Ez a mélyülő átalakulás közvetlenebbé, személyesebbé teszi, szorosabbra fűzi a közösség életét. Összekovácsoló erőként hat, imádságos hátteret kölcsönöz.

Az összetartás elengedhetetlen a nagy célok eléréséhez. A nyíregyháza-örökösföldi egyházközség pedig nemcsak nagy, hanem sok áldozattal járó, ám nemes és szép cél megvalósításába kezdett: otthont épít magának. Otthont épít magának és Istennek. Otthont épít az átalakulásnak.

A célig azonban még hosszú út vezet. Ennek egyik etapja volt április 30., az otthonul szolgáló templom alapkövének megáldása. Nem mondom, hogy kezdete, mert az építkezés már rég tart. Évek óta épül itt egy fiatal egyházközség, formálódik, alakul át egy közösség. Ám azt sem állíthatom, hogy a cél a templom átadásával lezárul. Nem fejeződik, nem fejeződhet be, hiszen a jövő, újabb kihívások nyílnak meg általa.

Az alapkőletételnél már állnak a falak. Igaz még csak az alaprajzot festették fel, de az épülő falak már most stabil alapon nyugszanak: a hívek összetartásán, szeretetén, áldozatkészségén. Hátul, a szentélyrésznél Rubljov Szentháromság ikonját feszítették ki. A család szimbóluma. A templomot is a Szentháromság tiszteletére fogják felszentelni. Arra gondolok, mennyire jó választás volt – az örökösföldi egyházközségben egy család lakozik. Egy család lakozik, mely otthon épít magának.

Indulás előtt még egyszer körbenézek. Figyelem az embereket, a készülődést. Sürgés-forgás, már majdnem kész minden a vasárnapi Szent Liturgiához. Ezen azonban nem különálló emberek vesznek részt. Egy család ünnepel együtt. Egy család, mely épül kívül-belül. Együtt és Istennel. Egy család, mely nemsokára méltó otthonba költözik. Otthonra lel. Iskola, orvosi rendelő, közösségi ház. Mindenhol jó, de egyik se igazi otthon. S ezt a hívek is tudják. Érzik, hogy az otthon az valami más.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum