Régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy milyen felemelő érzés lenne részt venni II. János Pál pápa boldoggá avatásán. Hála a Gondviselésnek, ez az álmom teljesülhetett. Április 29-én reggel 6 órakor indultunk autóbusszal a Népligettől. Szigeti Antal atya, békéscsabai plébános is velünk utazott. Ő gondoskodott a lelki útravalóról. Végeztünk rózsafüzért, litániát, s elmélkedtünk is.

Az útvonal: Budapest-Trojanee (Slo)-Ferrara (It)- Bologna (It). Trojanee-ban megálltunk pihenni, ahol megkóstolhattuk a híres fánkot. Mondanom se kell, mindenkinek nagyon tetszett. Ferrarában részt vettünk a Szent Liturgián, ami a Santa Maria in Vado Basilica-ban volt. Késő este érkeztünk meg Bolognába, ahol az Admiralis Park Hotelben szálltunk meg. Ez egy négycsillagos szálloda volt gyönyörű kilátással. Másnap reggeli után, 8 óra körül elindultunk Rómába, ami 400 km-re volt Bolognától. Rendkívül színes volt a program. Megnéztük a Falakon kívüli Szent Pál Bazilikát, a Szent Lépcsőt (amin térden végig mentünk), valamint a Lateráni Bazilikát. Ezt követően Szent Liturgia volt a Santa Maria degli Angeli e dei Martiri Basilica-ban, amit Seregély István érsek atya mutatott be a jelenlévő papokkal együtt. Ezt követően indultunk el a Circus Maximusba, ahol több ezer Zarándok virrasztott. Több tanúságtételre is sor került, felszólalt többek közt Pierre Marie nővér is, aki a Szentatya közbenjárására gyógyult meg a Parkinson-kórból. Rózsafüzért végeztünk, amibe a világ öt kontinense is bekapcsolódott műholdas összeköttetéssel. Az egyik Zarándoktársammal, Jancsek Anikóval kiváltunk a csoportból és elindultunk az Angyalvár felé, ahol már akkor több ezer zarándok haladt, hogy a Szent Péter térre be tudjon jutni. A tömegben haladni néha már életveszélyes volt, de azért, hogy bejussunk, képesek voltunk ezt is elviselni. A tömeget 85%-ban lengyelek alkották (nem is meglepő). Majdnem éjfél volt, mire odaértünk, holott a teret reggel 5 óráig zárva tartották. A Szent Péter térnél lévő kordonnál álltunk, három méterre a bejárattól. A tömeg skandálta az aprire-t, ami annyit jelent, hogy kinyitni. Ez az óhajunk viszont nem teljesült. Az idő nagyon lassan haladt. Egyszerre csak mellettünk a lengyelek egy csoportja elkezdett gitározni és lengyel énekeket énekelni, amibe bekapcsolódott a több ezer lengyel is, több szólamban. Megható volt hallani. A teret 5:45-kor nyitották ki. A tömeg szabályosan ömlött befelé. Mint kiderült, a szervezők nem számoltak ekkora tömeggel. Majd két-három órába telt, mire átmentünk a biztonsági kapun és bejutottunk a térre. A téren mindenki oda ment, ahova tudott. Anikóval mi bementünk az Obeliszk szoborig, ami mint tudjuk, pontosan szemben volt az oltárral. Tehát mindent tisztán láttunk és hallottunk. A mise 10 órakor kezdődött, melyet XVI. Benedek pápa vezetett le. A Capello Julia és a Krakkói vegyeskar énekelt. A Szentatya 11:50 perckor bejelentette, hogy mostantól a Szentatya megszólítása: Beato Giovanni Paolo II pp, azaz Boldog II. János Pál pápa. Ekkor leplezték le a homlokzaton a Boldog II. János Pál pápát ábrázoló képet. Felcsendült a János Pál himnusz. Ekkor a nép tapsviharban tört ki és térdre ereszkedve kiabálta, hogy Subito Sancto. Ez annyit tesz: Azonnal szentté. Láthatóan a Szentatya is meglepődött. Ezután Pierre Marie nővér és egy társa hozták a Szentatya elé János Pál pápa vérereklyéjét. Hat év után is folyékony, mivel annak idején tettek bele alvadásgátlót. Valami megható élmény volt látni, ahogy a lengyelek végigzokogják a szertartás ezen részét. A Szentatya szeme is könnybe lábadt, mikor kézbe vehette ezt az ereklyét. Ezután kihelyezték egy oltárra, ahol mindenki láthatta. A tapsvihar természetesen nem akart csendesedni. Szentmise után Urbi et Orbi áldást kaptunk. Ezután láthattunk Boldog II. János Pál pápa koporsóját, ahol egy imát is elmondtunk. Ezután a kegytárgyboltok felé vettük az irányt, gondolva az itthon maradottakra. Persze minden bolt tele volt. A csoporttal 3 óra körül találkoztunk a megbeszélt helyen. Felszálltunk a buszra és célba vettük Bologna-t, ahol ismét kiváló szálláshelyünk lett a Hotel Cosmopolitan, ami szintén négycsillagos volt. Másnap pazar reggeli várt ránk. Összepakolás után elindultunk hazafelé. Utoljára még Bolognában megálltunk pihenni. Itt két bazilikát néztünk meg. A Basilica di San Domenico-t és a Basilica di San Petronio-t.

A Basilica di San Domenico-ban megtekintettük Szent Domonkos szarkofágját és mögötte a koponyaereklyét is. Ezután felszálltunk a buszra és elindultunk haza. Utolsó megállónk már Szlovéniában volt. Összességében azt mondhatom el, hogy az egész út emlékezetes marad számomra. A társaság nagyon jól összekovácsolódott. Mindkét buszsofőr maximálisan helytállt és igen segítőkész volt.

Barnás Istvánnak köszönet a türelemért és a sok látnivalóhoz való elvezetésért. Atyának köszönjük a lelki vezetést és a Makro Világnak, illetve Madari Gyula igazgatónak köszönet, amiért én is részese lehettem ennek az emlékezetes útnak.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum