Mi az abortusz?

A művi abortusz, bárhogyan hajtják végre, egy ember megfontolt és közvetlen megölése életének kezdeti szakaszában, a fogantatás és a születés közötti időben. Akit megölnek, olyan ember, aki jelentkezik az életre, olyan ártatlan, hogy ártatlanabbat el sem lehet képzelni. Annyira tehetetlen, hogy még egy újszülött nyöszörgésének védekező jeleitől is meg van fosztva. (58)

Hogyan válhatott mégis elfogadottá a magzatok megölése a közgondolkodásban, a szokásokban, sőt a törvényhozásban?

Ez az erkölcsi érzék nagyon veszedelmes válságának jele: az érzék egyre képtelenebbé válik a jó és rossz megkülönböztetésére még az élet alapvető értékei tekintetében is. Épp az abortusz esetében figyelhető meg egy kétértelmű szóhasználat terjedése – pl. „terhességmegszakítás” –, mely el akarja kendőzni igazi természetét és csökkenteni akarja a súlyát a közvélemény előtt. E nyelvi jelenség maga is jó mutatója a lelkiismeretek eltompulásának. (58)

Kiket fog Isten felelősségre vonni a magzatok megöléséért?

• Az anyát. Olykor éppen ő dönti el és kéri magzata meggyilkolását, vagy maga hajtja végre. Gyakran nem pusztán önzésből akar megszabadulni magzatától, hanem más értékeket akar menteni (egészségét, a család életszínvonalát stb.) Mindez azonban soha nem igazolhatja egy ártatlan emberi élet szándékos kioltását. (58)
• Az apát és más családtagokat, akik közvetlenül vagy közvetve abortuszra késztették az asszonyt.
• Az orvosokat, ápolókat. „Felelősek lehetnek az orvosok és az ápoló személyzet is, akik a halál szolgálatába állítják az élet szolgálatára kapott tudásukat.”
• Az abortuszt végrehajtó egészségügyi intézmények vezetőit abban a mértékben, amennyiben a dolog tőlük függ.
• A törvényhozókat, akik indítványozzák vagy megszavazzák az abortuszt engedélyező törvényeket, valamint akiknek gondoskodnia kellett volna (és nem tették meg) a sokgyermekes és anyagi nehézségekkel küszködő családokat megfelelően támogató család- és szociális politikáról.
• Mindazokat, akik a nemi s zabadosságot és az anyaságot lekicsinylő szellemet terjesztik.
• Az abortuszt támogató és terjesztő nemzetközi intézményeket, alapítványokat és társaságokat. (59)

Mi az egyház álláspontja az embrionális kutatásokkal kapcsolatban?

A Szentírás és a keresztény hagyomány szerint az emberi élet szent és sérthetetlen minden pillanatában, születése előtt is; rá is érvényes Isten „ne ölj” parancsa. „Az is ember, aki születni készül” – írja Tertullianus. (61) Ezért az emberi embrión végzett beavatkozások kizárólag akkor megengedettek, ha tiszteletben tartják az embrió életét és épségét, és nem jelentenek számára aránytalan kockázatot, s céljuk a gyógyítás, egészségi állapotának javítása vagy életbenmaradásának biztosítása. Viszont az emberi embrió vagy magzat kísérleti vagy biológiai anyagként való használata bűncselekmény , hiszen ártatlan emberi lény megölése, még ha más javára történik is, minden körülmények között elfogadhatatlan. (63)

Tényleg összeesküvés állhat a világon terjedő halál kultúrája mögött?

Az élet elleni fenyegetések nem csökkennek, hanem rendkívül nagy méreteket öltenek. Tudományos módszerekkel és rendszeresen programozott fenyegetésekről van szó. Objektív „élet elleni összeesküvéssel” állunk szemben. Úgy tűnik, ennek nemzetközi intézmények is részesei, melyek hivatalból bátorítanak és programoznak kampányokat a fogamzásgátlás, a sterilizáció és az abortusz terjesztésére. A tömegtájékoztató eszközök pedig gyakran bűntársak ebben az összeesküvésben, mert elhitetik a közvéleménnyel, hogy az a kultúra, mely a fogamzásgátláshoz, a sterilizációhoz, az abortuszhoz és az eutanáziához folyamodik, a szabadság megszerzésén ek és a fejlődésnek a jele. (17)

Ma kulturális, társadalmi és politikai szinten egyre szélesebb körökben terjed az említett, élet elleni bűncselekmények olyan fölfogása, hogy azok az egyéni szabadság törvényes, jogos megnyilvánulásai. Meglepő ellentmondás, hogy ma, amikor meghirdetik a személy sérthetetlen jogait, az élethez való jogot gyakorlatilag eltiporják, különösen az emberi lét legtitokzatosabb pillanataiban, a születéskor és a halálban. E támadások frontális fenyegetést jelentenek az emberi jogok egész kultúrájára nézve. (18)

Mit tehet a pap és a hétköznapi keresztény ember a halál kultúrájával szemben, az élet kultúrájának megvalósulásáért?

Azzal kell kezdenünk, hogy a keresztény közösségeken belül megújítjuk az élet kultúráját. Gyakran még az aktív hívők is szakadást látnak a hit és annak az életre vonatko zó etikai követelményei között, s így erkölcsi szubjektivizmusba és elfogadhatatlan cselekvésre jutnak. Őszintén meg kell kérdeznünk önmagunkat, hogy az életnek milyen kultúrája terjedt el ma egyházmegyéink családjaiban, közösségeiben, és meg kell határoznunk, milyen lépéseket kell tennünk az élet szolgálatára, annak teljes igazsága szerint. (95)

Ugyanakkor elő kell mozdítanunk a párbeszédet mindenkivel, a nem keresztényekkel is. Az első és alapvető lépés az erkölcsi lelkiismeret formálása: annak hirdetése, hogy minden emberi élet páratlan és sérthetetlen érték. (95-96)

Fontos feladata van ebben a családnak, a tanítóknak, a nevelőknek. A fiatalokat segíteni kell, hogy igaz tartalmában és benső összefüggésében tudják megélni a nemiséget és a szeretetet. A hiteles nevelésnek magában kell foglalnia a tisztaságra nevelést is. A házastársakat pedig felelős nemzésre kell tanítani, me gismertetve velük a születésszabályozás természetes módszereit. (97)

Sokat tehetnek az élet kultúrájáért az értelmiségiek, az egyetemek, a bioetikai intézetek. Nagy a felelőssége a tömegtájékoztató eszközök munkatársainak: az élet nemes, értékes példáit, tanúságtételeit kell bemutatniuk, tisztelettel felmutatva a szeretet és a nemiség értékeit. A valóság ábrázolásakor kerülniük kell mindent, ami sugallja vagy növeli az élet iránti közömbösséget, megvetést vagy elutasítást. (98)

Sürgető feladat a lelkiismeretek általános mozgósítása és a közös etikai erőfeszítés, hogy mozgásba lendüljön az életet szolgáló nagy stratégia. (95) Erőfeszítéseink közepette a Krisztusba vetett bizalom erősít és lelkesít bennünket, aki tudja, hogy a mennyek országához hasonlóan az élet Evangéliuma is növekvőben van és bőséges termést hoz. (100)

A válaszok az Evangelium vitae enciklika jelzett fejezeteiben találhatóak. Az enciklika teljes szövege itt olvasható.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum