Kérjük, értékeljék a 2011. évi Ifjúsági búcsút IDE kattintva!

Kiss Máté:

Ez a búcsú, remek alakom volt a számunkra, hogy ismét közelebb kerüljünk a mi Istenünkhöz a pócsi Szűzanya által. Azért írtam, hogy ismét, mert mi a Szent Bazil Oktatási Központ 11. évfolyamos tanulói már voltunk itt nemrég, mégpedig Húsvét előtt egy héttel lelkigyakorlaton, és nagy lelki békességet adott az, hogy ilyen közel lehettem a kegyképhez. Persze nem csak ez volt az indok arra, hogy eljöjjek erre a búcsúra, ugyanis hallottam már erről az eseményről, de még nem voltam sosem, ezért ki is akartam próbálni magam itt. Meglepett a sok fiatal ennek a cudar időjárásnak az ellenére is, ami nem elrontotta, hanem inkább „kalandosabbá" tette ezt a búcsút és zarándoklatot. Délelőtt Kislétán gyülekeztünk a görög katolikus templom udvarában, ahol is már "belekóstolhattunk" az időjárás viszontagságaiba. A templomban Orosz István atya és felesége adott egy elég interaktív előadást a saját családi életükről, ami már a témáját követően is érdekes volt, nem beszélve atyáék humorérzékéről. A család éve miatt persze nem lehetett más a téma, mint maga a család, de én úgy gondolom, hogy nem fölösleges ez a sok előadás számunkra, görög katolikus fiatalok számára, mert ezen előadások sokszínűségének köszönhetően felkelti a figyelmünket a helyes dolgokra, amik igazából értékeknek kellene lenniük nekünk. Az előadás után csoportbeosztás szerinti lecsófőző versenyt tartottunk, melyen – persze minden elfogultság nélkül – szerintem a mi csapatunk lecsója lett a legfinomabb, ám az is lehet, hogy minden csapatból ezt hiszik (tévesen... :D). Miután megebédeltünk, elindultunk Máriapócsra, mely nem volt messze, egy óra gyaloglással simán odaértünk. Bár azt ismét meg kell említenem, hogy az erős szél és hideg levegő valamelyest megnehezítette a dolgunkat. Máriapócsra érve találkoztunk rengeteg elmenő busszal, mely azt jelezte, hogy véget ért az ezzel párhuzamosan folyó Gyerekbúcsú, tehát már a mienk volt a pálya. Máriapócson betértünk a kegytemplomba, ahol püspök atya és a kispapok vezetésével énekeltünk egyet Szűz Máriához. Püspök atya arra intett minket, hogy a búcsú alatt fogalmazódjon meg bennünk, hogy igazából mit is akarunk kérni az Istentől, Márián keresztül. Délután egész idő alatt szabadtéri programok vártak bennünket. Este püspöki vecsernyén vettünk részt, mely után István atyáék folytatták előadásukat, ugyan abban az interaktív formátumban, ráadásul egy érdekes meglepetést is tartogattak a számunkra. Egy általunk nagyon ismert és közkedvelt Republic nótát elemeztünk, mintha ima lenne, és olyan részeket kerestünk a sorok között, melyekből érdekes gondolatokat tudtunk kreálni, és így gyakorlatilag mi rendeztük az előadás főbb gondolatelveit. Persze a gondolatokat István atya elemezte, de így mégis figyelemfelkeltőbb volt az egész (zseniális). Az estére még szerveztek egy táncházat, amivel megalapozták a mély álmunkat, de még előtte egy fakultatív Akathisztosszal zártuk a napot. Másnap ismét fakultatív utrenyével kezdtünk, melyre sajnos nem tudtam eljutni a rossz időnek hála. Reggeli, utána pedig a nap megkoronázásaként püspöki Szent Liturgián vettünk részt. A kenethozó asszonyok vasárnapjaként püspök atya ennek arra hívta fel a figyelmünket, hogy jó dolog az, ha buzgón keressük Krisztust, azonban gyakran előfordul, hogy rossz helyen. Ezután eredményhirdetés következett, majd a helyezést megilletően a csoportok tortában részesülhettek az ebéd után. Eztán már csak a búcsúzkodás és a hazautazás következet. Ja igen, örömömre szolgált, hogy ezalatt a búcsú alatt ismét meg tudtam ismerkedni rengeteg új arccal, tehát én csak buzdítani tudok mindenkit, aki még nem volt ilyen ifjúsági rendezvényen, hogy jöjjön el, még ha egyedül is jön, mert itt az ember mindig talál magának új ismerősöket. Remélem, hogy sokan megtaláltuk a kérést, amit a pócsi Szűzanya közbenjárásával a mi Istenünknek megadhattunk, habár Ő mindig tudja a kérésünk előtt, hogy mire is volt szükségünk. Nekem erre.

Nyalka Miklós:

Találkozás. Sokat gondolkoztam, hogy mit is mondhatnék az Ifjúsági Búcsúról, de végül ez az egy szó jutott az eszembe, mely a legjobban összefoglalja a hétvégénket. Írhatnék pl. egy beszámolót arról, hogy milyen programok voltak, de úgy érzem, hogy elsikkadna a lényeg (nem is beszélve arról, hogy sok programon nem is tudtunk részt venni, hisz kispapként a gyermekbúcsún szolgáltunk). Írhatnék Orosz István atya fantasztikus előadásáról, vagy a felemelő szertartásokról, de bár sokat jelentettek nekem ezek a dolgok is, a hétvége összességében többet jelentett. Egy igazi találkozást. Találkozást a régi, akár már ezer éve nem látott barátokkal, azokkal, akikkel akár éveket töltöttem egy iskolában, vagy azokkal, akikkel csak valamikor régen összefutottam és beszélgettem egy jót, és most jó volt ismét váltani pár szót. Találkozást új ismerősökkel, igazságot kereső és élni vágyó kamaszokkal, vagy az igazságot már megtaláló és azt megélni akaró ifjakkal. Találkozást saját magammal, és végeredményben a beszélgetéseken, szertartásokon, előadásokon, programokon át az igazi találkozást. Az igazi találkozást Istennel. Csak ajánlani tudom ezt a hétvégét mindazoknak, akik egy ilyen igazi találkozásra és valódi feltöltődésre vágynak, hisz Isten másokon keresztül szól hozzánk. Csak azt a másikat kell megtalálnunk.

Pósán Ferenc:

Szerintem ez nagyon fontos mai emberek számára, legalábbis annak kellene lennie, mert ez nem csak felfrissíti az ember lelkét, hanem így lesz igazán közel az ember az Úrhoz, hiszen így tudunk lényegében megvalósulni létezésünknek értelmében. Hogy az Isten közelében maradjunk. Erre pedig nagyon jó alkalmak ezek a zarándoklatok és a pócsi kegykép. Ami szintén nagyon fontos, hogy én kérdésekre kerestem a választ, és arra nagyjából meg is találtam. Valahogy a templomból más emberként jön ki ilyenkor az ember, amit Orosz István és kedves felesége is mondott: lényegében akkor lesz teljes és boldog családunk, ha Isten is jelen van. Csakis így lehet minden jó. Ez zárja be a kört. Meg persze az az érzés, ami ilyenkor átjárja az embert. Szent Liturgia közben és Akathisztoszon és a többi szép szertartáson igazán boldog lesz az ember lelke, és ekkor lehet észrevenni, hogy "Velünk az Isten". Én sokat tanultam és új barátokra is szert tettem. Én azért mentem végülis el erre a zarándoklatra, hogy kérjem az Istent, hogy segítsen rajtam és testvéreimen. "Kérjetek és adatik nektek." Bízom benne és el nem hagyom soha. Én ezt kívánom mindenkinek, hogy észrevegyék az igazi értékeket. Sajnos ez a mai embereknek már nem számít. Én sajnálom őket, és elszomorít, hogy így mi lesz velünk, vakokkal, kik nem látják az igazságot. Ezt komolyan sajnálhattam volna, ha kihagytam volna, hisz már mondtam megváltoztat. Kívánok minden jót, és gyertek legközelebb, hogy még többen lehessünk az Istennel.

Figeczki Gábor:

Egy kihagyhatatlan és felejthetetlen nap volt 2011. május 7-8. Sok érdekes programmal, amelyek mindenki számára nagyon jó élményekkel zárultak, hiszen sok baráttal és rég nem látott ismerőssel találkozhatott az ember. Még az érettségizők közül is sokan vállalták azt, hogy eljönnek, pedig nekik most fontosabb lenne a tanulás. De ők mégis úgy gondolták, hogy egy ilyen találkozóra érdemes elmenni és ott lenni. A mai fiatalok hozzáállása saját hitéletükhöz nyilvánvalóan pozitív. Ez abból is látszott, hogy sok fiatal gyűlt össze ezen a mulatságon. Ottlétem folyamán több pozitív visszajelzést kaptam a táncházzal, élőcsocsóval és sok egyéb mással kapcsolatban. Véleményem szerint a legjobb mégis Orosz István atya és feleségének az előadása volt, amely a párkapcsolatról és a családalapításról szólt. Ez nagy hatást fejtett ki a fiatalokra, hiszen pont arra a korosztályra vonatkozott, akik részt vettek ezen az eseményen. A legjobb ebben az előadásban, hogy személyes példával támasztották alá az egészet, és ez mindenkit megérintett. Hasznos volt minden perc, amit ott töltöttem mivel sok új ismerőssel barátkoztam össze. Véleményem szerint megérte elmenni erre a találkozóra, hiszen mindenki gazdagodott valamivel, ha nem is új ismeretekkel, de új barátokkal biztos.

Soltész Márk:

Nekem összességében az egész programsorozat tetszett. Mivel A kis hercegben díszletes voltam a gyerekbúcsún, sajnos nem tudtam részt venni a Kislétai programokon. Mivel az ügyességi játékokat nagyon szeretem ezért örültem annak, hogy volt néhány ilyen is. A legérdesebb játék köztük az volt, amikor 1 szögre fel kellet rakni 6 szöget. A vacsora után Orosz István atya és felesége egy előadást tartottak a templomban, ami nagyon érdekes volt. Nagyon mély nyomott hagytak bennem a szertartások.  Nagyon vártam este a körmenetet, de mivel esett az eső és fújt a szél elmaradt.

4 óra alvás után nagy nehezen sikerült felkelni az utrenyére, de megérte. A püspöki liturgia mélynyomot hagyott bennem, mert ilyen püspöki liturgiát még nem láttam. 

Iski Annamária:

Az időjárás nem volt kegyes a zarándoklat résztvevőihez, mégis nagy örömmel és lelkesedéssel gyűltünk össze a Szűzanya közelségébe, hogy együtt lehessünk és imádkozhassunk. Lehetőségünk nyílt arra, hogy lelki élményeinket megoszthassuk másokkal és új embereket ismerhessünk meg. Öröm volt látni, hogy mennyi fiatalt tudott megmozgatni egy ilyen mozgalom. A szertartásokon túl igazi élményt nyújtott nekem az élőcsocsó és a táncház is.

Szabina és Petra:

Mi nagyon örülünk neki, hogy részt vehettünk az Ifjúsági Búcsún. Sajnos Kislétára nem tudtunk eljutni, mivel a hajdúdorogi diákokkal előadtuk A kis herceget, ami a rossz idő ellenére is szerencsére jól sikerült. Rengeteg érdekes programon vehettünk részt, mint például élőcsocsó, íjászkodás, szekerezés, stb. Estefelé püspök atya vezetésével elvégeztünk egy vecsernyét, majd a vacsora után Orosz István atya és felesége a tanúságtételről tartottak előadást, amin szerintünk érdemes volt részt venni. Ezután táncház volt, majd egy Akathisztosz, amit szintén püspök atya vezetett. Másnap 10 órakor püspöki liturgia volt, s a végén eredményhirdetés. A liturgia után közös ebéd a zarándokházban, és mindenki hazament. Nagyon örültünk neki, hogy újra találkozhattunk a rég nem látott ismerősökkel, és új barátokra lelhettünk, s közelebb kerülhettünk a Jóistenhez.

Jaczkó György:

Szombaton délelőtt kezdetét vette a 2011-es Ifjúsági Búcsú egy kisebb zarándoklattal! Reggel Orosz István atya tartott egy kis lelkigyakorlatot Kislétán. Ezzel kezdődött az egész program. A lelki fröccs után főzőversenyen vettünk részt, amin minden csapat magának főzött és azt kellett megennie ebédre. Jól sikerültek, csak az idő volt eléggé csúnya! Nagyon fújt a szél és eléggé hideg volt.

A laktató ebéd után a templomban megkaptuk Horváth Tamás atyától az áldást és útnak indultunk Máriához. Egész úton énekeltünk. Egy óra múlva megérkeztünk, és egyből mindenki a templom felé vette az irányt. A püspök atya már várt minket. Ezután nem sokkal kezdődött a vacsora a zarándokházban, majd utána élőcsocsó, kézműves foglalkozás és ügyességi játékok voltak.

Este Orosz atya és kedves felesége tartott egy utolsó lelki felfrissülést, majd Akathisztosz kezdődött 11 órakor. Korán reggel utrenye volt, majd reggeli. Elkezdődött az összepakolás, mert 10 órakor Szent Liturgián vettünk részt és mehettünk megújult lélekkel haza!

Ihnáth Eszter:

Idén is megrendezésre került a Görög Katolikus Gyerek- és Ifjúsági Búcsú. Mindenki nagy örömmel várta a pillanatot. Az idén érettségiző diákok közül is voltak sokan, ami meglepetést okozott, hogy így érettségi után is el tudtak jönni erre a rendezvényre. Sok érdekes programmal vártak minden részvevőt a szervezők. A szállás mindenki számára a máriapócsi zarándokházban volt. 2011. május 7-8-án volt ez a búcsú. 7-én a Szent Liturgiát Kocsis Fülöp püspök úr tartotta. Majd ezután a Szent Bazil Oktatási Központ gimnáziumának énekkara és az iskola tagjai adták elő A kis herceg című darabot. Igaz, hogy az idő nem kedvezett a darabnak, de még így is sokan fogadták. Délután szabad programok várták az Ifjúsági Búcsún résztvevőket. Majd este előadást tartott Orosz István atya. Színvonalas és érdekes előadás volt, amely sokaknak okozott nagy meglepetést. Az előadást táncház követte, amely az általános iskolában került megrendezésre. Ez este 11 óráig tartott, majd Akathisztoszt végeztek a kegytemplomban. Vasárnap délelőtt a püspök úr Szent Liturgiával zárta a búcsút.

Rencskovszki Nóra és Kozma Antal:

2011. május 7-től 8-ig tartott a Görög Katolikus Ifjúsági Búcsú, amin én és párom is részt vettünk. A kicsit korai kelés ellenére mindannyian izgatottan vártuk, hogy mit tartogat számunkra ez a hétvége. Kislétára érkeztünk meg, ahol elkezdődött az egész találkozó. Már ott is meleg fogadtatásban volt részünk, aminek nagyon örültünk. Ahogy azt mindannyian tudjuk, 2011-2012 a Görög Katolikus Egyházban a család éve van. A kislétai görög templomban halhattunk egy nagyon tartalmas elmélkedést erről a témáról, Orosz István atyától és kedves feleségétől, Orosz Ritától. Ezt követően kezdődött el a külön-külön csapatokra osztott főző verseny. Bár a hideg kicsit hátráltatott bennünket, mindezek ellenére mi és kedves társaink is jól éreztük magunkat. A szoros küzdelmek után a jól megérdemelt eredményhirdetés következett, amit a lilák nyertek meg. Ebben a csapatban mi is benne voltunk. Miután mindenki jóllakott, elérkezett az idő hogy elinduljunk célunk felé Máriapócsra. Az erős szél ellenére amikor átértünk, nagyon örültünk, hogy megérkeztünk. Még aznap számos program várt minket. A délután folyamán vetélkedők hozták még jobban össze a találkozón megjelent fiatalokat. A vetélkedők tétre mentek. Másnap püspöki liturgiával zártuk a búcsút és a találkozót. Ezután következett az eredményhirdetés a vetélkedőkről. Első helyen szintén a lila csapat végzett – már megint. Megkaptuk nyereményünket, s utána mindenki együtt ebédelt a zarándokházban. Ezzel végleg lezárult a találkozó, és mindenki elindult hazafelé.

Figeczki Gábor:

Egy kihagyhatatlan és felejthetetlen nap volt 2011. május 7. és 8. Sok érdekes programmal, amelyek mindenki számára nagyon jó élménnyekkel zárultak, hiszen sok baráttal és rég nem látott ismerőssel találkozhatott az ember. Még az érettségizők közül is sokan vállalták azt, hogy eljönnek, pedig nekik most fontosabb lenne a tanulás, de ők mégis úgy gondolták, hogy egy ilyen találkozóra érdemes elmenni és ott lenni. A mai fiatalok hozzáállása saját hitéletükhöz nyilvánvalóan pozitív, ez abból is látszott, hogy sok fiatal gyűlt össze ezen az mulatságon. Ottlétem folyamán több pozitív visszajelzést kaptam a táncházzal, az élő csocsóval és sok egyéb mással kapcsolatban. Véleményem szerint a legnagyobb hatást mégis Orosz István atya és feleségének az előadása gyakorolt, amely a párkapcsolatról és a családalapításról szólt, és ez nagy hatást fejtett ki a fiatalokra, hiszen ez pont arra a korosztályra vonatkozott, akik részt vettek ezen az eseményen. A legjobb ebben az előadásban, hogy személyes példával támosztották alá az egészet, és ez mindenkit megérintett. Hasznos volt minden perc amit ott töltöttem, mivel sok új ismerőssel barátkoztam össze. Véleményem szerint megérte elmenni erre a találkozóra, hiszen mindenki gazdagodott valamivel, ha nem is új ismeretekkel, de új barátokkal biztos.

Fényképek az Ifjúsági búcsúról a képtárunkban találhatóak.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum