2011. május 12-én az Ökumenikus Lelkészkörök Országos Találkozóján vettünk részt Gödöllőn, mi a Bodrogközi Ökumenikus Lelkészkör tagjai, Fülöpné Vadon Erzsébet semjéni tiszteletes asszony, Bihari Sándor vajdácskai lelkész, Kovács Endre vajdácskai esperes atya és jómagam. A találkozó központi témája „Az Egyház mint család, és a családias Egyház” volt. Az egész ország területéről érkeztek lelkészkörök Gödöllőre, ahová mi, innen a Bodrogközből, Kocsis Fülöp püspök atya hívására és buzdítására indultunk el.

Nagyon sok és értékes előadás szólt a családok helyzetéről, feladatairól többféle megközelítésben. A kiváló előadók közül megemlítem Nobilis Márió az Országos Lelkipásztori Intézet vezetője, Hamar István budapesti református lelkész, Beer Miklós váci megyéspüspök, Schaller Tamás monori református lelkész személyét, s néhány gondolatot, melyek engem személy szerint megérintettek.

Elhangzott, hogy Jézus célja visszavezetni a családokat Isten szeretetéhez: ,,Kezdetben nem így volt." (Mt 19,3-9). Jézus vágya megmutatni mindenkinek, hogy kezdetben hogyan is volt, amit Ő, mint második isteni személy belülről is átélt, hiszen Ő az író és a szerző. Jézus bensőséges fiúi viszonyban áll az Atyával. Családias viszony van közöttük, Abbának, Apukának szólítja, ez tükrözi vissza az egységüket. A házasság és a család a Szentháromság bensőséges szeretet mintájára lett megalkotva. A bizalom a családi élet alapfeltétele. A családban nem számolom, hogy kinek mennyit adtam, mindenhez közöm van ugyanúgy, mint a másiknak. A családias Egyházat Isten találta ki. Jézus 30 évesen elhagyta Názáretet, tanítványokat választott, akik a családját alkották. ,,Ki az én anyám, ki az én testvérem?" Nem vér szerinti, hanem lélek szerinti a keresztények rokonsága. Ebbe a lelki rokonságba tagozódott bele Jézus test szerinti rokonsága is, amikor Jakab az Úr testvére a jeruzsálemi gyülekezet feje lett. Jézus a lelki családjába hív meg mindannyiunkat, amelynek Ő a feje. A testvérek különbözőek. Nem egyidősek, más a természetük, de mégis egyenjogúak, egyenértékűek. Ez a gondolat kell, hogy a keresztények egységtörekvését is áthassa. Nem vagyunk egyidősek, különbözőek vagyunk, mégis édestestvérek.

Az ember léte önmagában ajándék, aki pedig családot alapít a Szentháromság missziós küldetését gyakorolja az Egyházban. A jó Isten nagy ajándéka rendezett családban felnőni, ezért sugározni kell, hogy házasságban, családban élünk. A pozitív erők ösztönzik a családi életet, és ezek az erők legfőképpen maguk a családok, melyek az örömöt sugározzák.

A család adja az erkölcs alapjait. Az erkölcsöt viszont nem lehet elszakítani a vallástól. Isten áldásává kell válnunk Egyházainkban, mert ott van Isten áldása, ahol szeretetben élnek a testvérek. Jézusban egy Atyánk van, így leszünk testvérei egymásnak. A családban őszintén beszélnek egymással az emberek, az ökumenikus kapcsolatokban is ilyen nyílt és őszinte párbeszédre van szükség. A pocsolyák távol vannak egymástól, azonban ha jön egy nagy eső akkor összenőnek. Isten áldásával és kegyelmével mi keresztények is összenőhetünk. Mindannyiunk feladata, hogy Isten segítségével kölcsönösen szeressük egymást, és ezt az életet adjuk tovább saját Egyházunkban és az Egyházak között.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum