Telve izgalommal és várakozással, lelkesen indultunk útnak 2011. május 7-én Bátorligetről mintegy ötvenen. Közel száz esztendővel ezelőtt alapította meg X. Szent Piusz pápa a Hajdúdorogi Egyházmegyét, és mi szerettük volna meglátni gyökereinket, hogy honnan indultunk mi magyar görögkatolikusok, és hogy ez a küzdelem milyen nemes előzményekre tudott építkezni. Az évforduló nem csak emlékezésre, hanem szembesülésre is kötelez.

Gábor atya vezetésével reggel fél hatkor indultunk el, természetesen imával kezdve az utazást, a jó Isten segítségét kérve a sikeres zarándoklathoz. Az imádságos perceket tovább gazdagította a csodálatos látvány, a táj szépsége és a rengeteg történelmi látnivaló is. Első megállónk Beregszász volt, ahol meglátogattuk a görögkatolikus-, majd a római katolikus templomot, aztán egy röpke pillantást vetettünk a helyi piacra és az ottani nyüzsgő forgatagra.

Tovább indulva meg sem álltunk a Vereckei-hágóig. A hely szelleme mindenkit magával ragadott, megilletődötten álltunk a honfoglalási emlékmű mellett, elénekelve a Himnuszt, és egy kicsit elmélkedve a tényről, hogy itt érkeztünk igazán haza ezer éve. Az időjárás szeszélyének köszönhetően egy kis hógolyózásra (!) is volt időnk. Innen a következő cél a szolyvai munkatábor emlékműve volt, ahol megdöbbenve vette tudomásul a csoport igen sok tagja, hogy személyes érintettsége van, hiszen Bátorligetről, Teremről, és Nyírvasváriból is hurcoltak ide embereket ’málenykij robotra’. Az itt maradottak emlékére Szilvia tisztelendőasszony megszólaltatta a lélekharangot, majd minden itt szenvedettért végeztünk Pannachidát. Fájó, de egyúttal felemelő volt, hisz az én édesapám is a II. világháborúban esett el. Este Jánosiban egy gyönyörű szállodában szálltunk meg, ahol vacsora várt minket.

A vasárnapi reggeli után a jánosi görögkatolikus templomban a parókus úr vezetésével részt vettünk a Szent Liturgián, melyen Gábor atya prédikált. A szép templomot tovább ékesítette a hívek kedvessége, és szeretete. A szertartás után a templom udvarán a búzaszentelésen is jelen voltunk. Lelkileg feltöltődve indultunk tovább. Ungváron a Székesegyházat és a várat, Munkácson pedig a várat látogattuk meg, adózva mind a magyar nemzet, mind a görögkatolikusok őseinek.

Haza indulva mindenki megállapította, hogy rengeteg lelki-, szellemi-, kulturális élménnyel lettünk gazdagabbak, melyek még jó ideig adnak élményt, és bizonyosan elkísérnek életünk végéig. Csodálatos két nap volt, mely tovább erősítette magyarság-tudatunkat, elmélyítette görögkatolikus elkötelezettségünket, és keresztény hitünket. Hálát adok Istennek, hogy részesei lehettünk eme csodás zarándoklatnak. Végezetül köszönet Gábor atyának, hogy elvitt bennünket, fiatalokat, időseket egyaránt.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum