Immár nem tudom, hanyadik alkalommal került sor Máriapócson a szenvedélybetegek lelkigyakorlatára, melyen feleségemmel együtt én is részt vettem, 2009. augusztus 6-tól 9-ig. Akik már több alkalommal vettek ezen felemelő, szívet melengető lelkigyakorlaton, már otthon érzik magukat, de ezt én is is elmondhatom, pedig első „ilyen” lelkigyakorlaton vettem részt, mint alkoholista.
A közel 3 napon keresztül együtt töltött idő, imádsággal, elmélkedéssel, előadásokkal, szent liturgiával nagyon hamar eltelt és sajnos vége lett. De Isten kegyelméből folytatódik és a következő alkalmat már most nagyon várjuk feleségemmel közöse. Bár még csak pár nap telt el, de az az élmény, a Könnyező Szűzanya közelsége, az ott lévők, szeretete meghatározóvá vált számunkra.
Naponta érzem a közösség szeretetét, segíteni akarását és nem utolsó sorban Titkó atya gondolatait, amit naponta nekünk adott.
Ezért hát hazahoztam magammal a
BÉKÉT
BIZALMAT
ÖRÖMÖT
és az Úr Jézus biztatását: NE FÉLJETEK!!!
Mert félve mentem, de bátran jöttem haza, mivel nincs mitől félnem, hiszen tudom, hogy Jézus velem van, fogja a kezem, az ottani közösség imáit élvezhetem és kamatoztathatom.
Mégegyszer sok köszönet Titkó atyának és annak a közösségnek, aminek immár én is tagja lettem.
Bihari András
Debrecen
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum