A zarándoklat célja: az úton levés. Sokak számára nehezen érthető gondolat ez, hiszen logikus, hogy ha valaki útra kel, akkor teszi ezt abból eredően, hogy el akar jutni valahová, egy konkrét helyszínre. Nekünk, ha út közben megkérdezték, hová is tartunk, nem esett nehezünkre válaszolni: Máriapócsra. Az oda vezető út változatos, a nagyváros aszfaltkérgétől a csöndes vidék akácillatú levegőjén át út menti keresztek szegélyezik csapatunk imádkozó, éneklő jókedvét a virágos májusban. Eszünkbe sem jutnak az előttünk álló kilométerek, mert tudjuk, hová tartunk, s hogy egyszer megérkezünk, s mindannyiszor újra és újra felfedezzük, hogy célunk egyszersmind életünk kiindulópontja is egyben. Persze hogy fáradunk, izzadunk a tűző napon, kulacsainkba folyvást friss vizet engedünk favak kútjaiból, kell az energia testünknek, lelkünk szomját enyhítendő élő vízre is szükségünk van. Nem csupán "az ünnepi időszak feléhez érvén." Az időt teljessé, elviselhetőbbé tevő zarándokénekek, enyhülést adó erdei feszület tövében hallott, befogadott Márai Sándor-gondolatok feledtetik fáradtságunkat. Mindig új erőre kapunk.

Pócson egyre sűrűbben állunk meg imádkozni a keresztek előtt, kissé talán sietve, de nem az idő miatt. Abból van annyi, amennyi mindenkor elég. Most már látjuk a kegytemplom tornyait, látjuk célunkat. Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön, jóakarat az emberekben: körbejárjuk a templomot, köszöntjük a kegyképet, az Istenszülőt, a Világosság Anyját. Énekekben magasztaljuk az Urat, Szent Liturgiában, melyen parókusunk arról beszél, hogy célunk azt a hiányt betölteni, ami szívünkben van, ez pedig csak a szeretet, az isteni ajándék által lehetséges. "Mit ér az út, ha nem templomhoz vezet?" - a kegyhely honlapján találtam rá e gondolatra, s ennek valódiságát földi zarándokutunk kimért ideje alatt mindannyian megtapasztalhatjuk. Harminchatan voltunk, amit cipeltünk, mind otthagytuk, amit hoztunk, vigyázunk rá és adunk belőle, amennyi tőlünk telik, mindazoknak,akiknek szükségük van rá.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum