A püspökszentelés másnapján Máriapócson a házaspárok és családok búcsúját tartották. A sok pap Miskolcról nem hazafelé, hanem Pócsra vette az irányt és nagy számban képviseltette magát a búcsún. Még a New Jersely állam területén élő görögkatolikusok, vagyis amerikás magyarok püspöke is velük ünnepelt a sok család jelenlétében.

A Szent Liturgia ünnepi szónoka Terdik János atya volt, aki prédikációjában felhívta a jelenlévők figyelmét az evangélium szereplőinek különféle útjára. Az apostolok titokban megütköznek azon, hogy Jézus egy nővel beszélget, ráadásul egy szamariai asszonnyal. De megbotránkozásuk nem fordul kimondott ítéletbe, ez már a tisztulás útja. A szamariai asszony a kérdezés útját járja, amire azt a választ kapja Jézustól, hogy lélekben és igazságban kell imádni az Istent. Imádkozni kell nekünk is, mert aki ma elmulasztja az elmélkedést, az már teret adott az ördögnek.

A szamariaiak befogadják Jézust, figyelnek rá, hisznek neki, pedig még nem is tett ott akkor csodát. Ilyen nyitott szívűnek, készséges lelkűnek kell lennünk, hogy ne utasítsuk el az Urat, mint a názáretiek, hanem vágyódjunk az Élő Víz után.

A mise után Hortobágyi Tibor és felesége előadását hallgathattuk meg, akik a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Családpedagógiai Intézetéből érkeztek. Gondolataik közül néhányat említek:

- A család érzelmi kötődés is, nemcsak fogyasztói közösség.

- A család kellene, hogy elsődleges helye legyen a hitátadásnak, és a kultúra átadásának is.

- Igényünk van arra is, hogy az iskola necsak a pályaválasztásra készítse fel a fiatalokat, necsak oktasson, hanem neveljen is, készítsen fel a családi életre.

- Az tud hatékonyan nevelni, aki maga is hagyja magát nevelni, figyel az önnevelésre.

Megnyugtató üzenetük, hogy senki sem tökéletes ember, tökéletes pár, tökéletes család, de lehet, és kell is törekedni erre.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum