Ezüst-, arany- és gyémántlakodalmas házaspárokat köszöntöttünk és áldottunk meg Debrecenben.

A Család éve van. Azt véljük, hogy az „egészséges" családoknak is kell a megerősítés. Ezért minden hónap első vasárnapján a családjainkért végezzük a Szent Liturgiát.

Most pedig a jubiláns házaspárokat hívtuk egy közös hálaadásra. Hála Istennek sokan el is jöttek. Ezen a napon az volt az érdekes, hogy mit gondolnak ők a házasságukról. A liturgia után elsőként arról faggattam őket, hogy mi volt a szép az életükben?

Íme a válaszok:

„A gyerekek születése."

„...a gyerekek és az unokák... az elsőáldozásuk, a házasságuk, minden..."

„...így visszatekintve minden szép volt, és mindenért hála a jó Istennek..."

„... két gyerekünk született, és meg is halt mindkettő. Amikor a fiam meghalt elmentem a templomba, átöleltem az oszlopot és úgy kértem a jó Istent, hogy bírja ki. Ő adott erőt, kibírtuk és azóta is mindig itt vagyunk a férjemmel már 60 éve..."

„... csak a gyerekek. Semmi nem számított csak a család és az ő boldogságuk!"

„Ezt nem tudom megmondani, de higgye el, minden napban volt valami szép!"

„Most is minden nap van jó az életünkben. Látjuk a gyerekeket az unokákat... ez a legnagyobb öröm amit a jó Isten adhat."

„Amíg el bírok jönni a templomba, addig van szép az életemben!"

Mi tartotta össze az életüket? – volt a következő, egyszerű kérdés.

„Rossz a kérdés tisztelendő úr! Nem mi tartotta össze, hanem ki tartotta össze? Hát a jó Isten! Bizony... ő volt az!"

„Szeretet, békesség..."

„Mindent megbeszéltünk egymással."

„Megértés, türelem, bizony ebből néha sok kellett..."

„Nem engedtük, hogy szétszakítsanak minket egymástól."

„Közösen dolgozunk, mindent együtt csinálunk, és ez a legjobb... és templomba is együtt járunk."

„Olyan sok bajunk volt, de Isten megsegített, mindig itt kaptunk erőt..."

Éljenek soká, számos éven át!

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum