Ezüst-, arany- és gyémántlakodalmas házaspárokat köszöntöttünk és áldottunk meg Debrecenben.
A Család éve van. Azt véljük, hogy az „egészséges" családoknak is kell a megerősítés. Ezért minden hónap első vasárnapján a családjainkért végezzük a Szent Liturgiát.
Most pedig a jubiláns házaspárokat hívtuk egy közös hálaadásra. Hála Istennek sokan el is jöttek. Ezen a napon az volt az érdekes, hogy mit gondolnak ők a házasságukról. A liturgia után elsőként arról faggattam őket, hogy mi volt a szép az életükben?
Íme a válaszok:
„A gyerekek születése."
„...a gyerekek és az unokák... az elsőáldozásuk, a házasságuk, minden..."
„...így visszatekintve minden szép volt, és mindenért hála a jó Istennek..."
„... két gyerekünk született, és meg is halt mindkettő. Amikor a fiam meghalt elmentem a templomba, átöleltem az oszlopot és úgy kértem a jó Istent, hogy bírja ki. Ő adott erőt, kibírtuk és azóta is mindig itt vagyunk a férjemmel már 60 éve..."
„... csak a gyerekek. Semmi nem számított csak a család és az ő boldogságuk!"
„Ezt nem tudom megmondani, de higgye el, minden napban volt valami szép!"
„Most is minden nap van jó az életünkben. Látjuk a gyerekeket az unokákat... ez a legnagyobb öröm amit a jó Isten adhat."
„Amíg el bírok jönni a templomba, addig van szép az életemben!"
Mi tartotta össze az életüket? – volt a következő, egyszerű kérdés.
„Rossz a kérdés tisztelendő úr! Nem mi tartotta össze, hanem ki tartotta össze? Hát a jó Isten! Bizony... ő volt az!"
„Szeretet, békesség..."
„Mindent megbeszéltünk egymással."
„Megértés, türelem, bizony ebből néha sok kellett..."
„Nem engedtük, hogy szétszakítsanak minket egymástól."
„Közösen dolgozunk, mindent együtt csinálunk, és ez a legjobb... és templomba is együtt járunk."
„Olyan sok bajunk volt, de Isten megsegített, mindig itt kaptunk erőt..."
Éljenek soká, számos éven át!
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum