Jó volt egy úton járni... – Böjte Csaba testvér gondolatai

Milyen lehetett az apostoloknak Jézussal együtt gyalogolni, bejárni a Szentföld poros útjait!? Ha tehetném, akkor egészen biztos, hogy örömmel kipróbálnám! Sajnos nem tudunk visszautazni az időben, de azért akár 2017-ben is elindulhatunk együtt, Jézus Krisztus szent nevében! Fülöp érsek atya meghívására el is indultam augusztus 10-én egy 25 kilométeres útra! Jó volt egy úton járni, együtt viselni a perzselő nap sugarát, egy akarattal menni a közösen meghatározott cél felé!

Útközben sok mindenre rádöbbentem! Három gondolatot szeretnék megosztani:

1. Az első dolog mit megértettem, hogy e forró napon egyedül nem értem volna célba, mert ha egyedül keltem volna útra, egészen biztos, hogy feladom! Ilyenkor az ember elkezdi sajnálni magát, mindjárt kitalál valami fontosabb dolgot, s ha aztán a kollégái jó szándékkal figyelmeztetik a korára és egészségügyi állapotára, akkor könnyen a telefon után nyúl és hívja a kollégát, hogy jöjjön az autóval! Testvérekkel körülvéve, egy úton kitartottunk a 35 fokos melegben a fáradság ellenére is, egészen a meghatározott célig! Igen, ha együtt megyünk, ha szelíd jelenlétünkkel egymást támogatjuk, akkor könnyebben célba érünk!

2. Egy jó darab úton, a sok tanult embert három helybeli egyszerű, roma fiatal vezette a hatalmas kukoricatáblák között, a következő faluig. Közülünk nekik volt a leggyengébb felszerelésük, s mégis ők mentek az élen, ők diktálták a feszes tempot, mert ők tudták a két falu között az egyetlen rövidítőt! A kedves fiatalok jóvoltából, öt kilométerrel lett rövidebb az útunk. A déli verőfényben vezettek a poros úttalan utakon, és ez akkor és ott hatalmas ajándék volt mindannyiunk számára! 

3. Jó volt fáradt, sajgó tagokkal rádöbbenni, hogy igazából ez az élet is egy hatalmas zarándoklat, út a semmiből a végtelen felé! Anyánk méhében találkozott két parányi sejt és mi megszülettünk, hogy felnőjünk a bennünket megszólító, teremtő Istenünkhöz! Jézus Krisztus mindannyiunkat meghívott a mennyei Atyánk asztalához, és ha életünk során, minden gond, baj ellenére kitartunk, akkor velünk is szembe fognak jönni a szentek, útunk végén végtelen örömmel, megváltó Krisztusunk karjai közé célba érünk!  

Szívemben hála van, amiért a kedves görögkatolikus testvéreim megszólítottak és befogadtak zarándokcsapatukba, velük útra kelve, Jézus Krisztus nyomdokaiba léphettem!

Szeretettel,
Csaba t.

Böjte Csaba, fotó: 777blog

Nyíregyházi Egyházmegye