Idei év augusztus 17-21-ig Pécsre sikerült eljutnia a Hajdúdorogi görög katolikus ifjúsági hittan 16 tagjának, köszönhetően a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés és a Hajdúdorogi Önkormányzat támogatásának. Gondos előkészítés után nagy kedvvel vágtunk neki a hosszú vonatútnak, aminek a végén Pécs csodás látványa tárult szemünk elé. Miután lepakoltunk az ottani parókián Bodogán László atyáéknál, akik mindvégig osztoztak velünk minden gondunkban, de még inkább örömünkben. Kis éjszakai séta után ágyba is dőltünk, hiszen másnap következett a sok izgalmat ígérő Mecsextrém park, ahol lényegében az egész napot eltöltöttük, s szívesen maradtunk volna az egész kirándulás idejére is. Volt itt nyári bobpálya, zorb, go-kart, quad, lovaglási lehetőség, s még számos más dolog is, ám a legextrémebb részen, a 15 m-es magasságban elnyúló erdei kötélpályán csupán négy bátor vállalkozó merte kipróbálni erejét. A gyorsan elszálló, ám igen fárasztó nap végén amilyen könnyedén ment az elalvás, olyan nehéz volt másnap az ébredés pillanata. Ez a harmadik nap bizony egészen mást ígért a kiránduló csapatnak, hiszen a művelődés jegyében telt, mindenki kisebb-nagyobb örömére. Megpróbáltuk megismerni Pécs nevezetességeit, egy bányamúzeumot, a Csontváry kiállítást, a város ezeréves történelmét és legszebb templomait, s szemtanúi voltunk a „Kultúra Fővárosa” megtisztelő kinevezés következményeinek is, lévén az összes főteret és nagyobb utcát munkagépek tömkelege lepte el. Délután pedig meglátogattuk a fiatalok kérésére a pécsi ÁRKÁD-ot, ahol mindenki kiélhette a plázák utáni vágyát. A nap fénypontja mégis az éj leszálltával érkezett el, amikor is a pécsi dóm előtti téren megnézhettük az „István, a király” című rock-operát a Társulat előadásában, ami nagyban hozzájárult az augusztus huszadikai hangulat előkészítéséhez. Így tehát mivel is kezdhettük volna a 20-át, mint azzal, hogy Szent Liturgiával áldjuk és tiszteljük meg ősatyáink, kiváltképp pedig Szent István emlékezetét. A gyönyörű szertartás után elhatároztuk, hogy ez pihenőnap lesz, ahogy az egészen kora délutánig volt. Ám ekkor belefáradtunk a sok pihenésbe és mégis inkább elindultunk egy rövid túrára a Tettye-hegyi kilátóhoz. A kilátás és a hangulat mind megérdemelték, hogy a kirándulás befejező dallamai legyenek, ugyanis mindenki nagy sajnálatára másnap már jönnünk is kellett haza, méghozzá újra egy egész napos vonatozással. S bár mindenütt jó, de legjobb otthon, azért még maradtunk volna egy újabb hétre.

Orosz Gábor papnövendék

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum