Az idei atlétikai sikereknek külön története van, hiszen a hagyományoktól eltérően a 2011. április végén Debrecenben megrendezésre került Eltérő Tantervű Általános Iskolák megyei atlétikai versenyén nem a megszokott 12-15 fős csapat szerepelt, hanem négy gyerekkel képviseltettük magunkat, viszont ez a négy sportoló hét különböző számban indult el. Makula Klaudia, Lakatos Kristóf, Lakatos Kálmán és Balogh Tamás végrehajtotta azt a nagyon – nagyon figyelemreméltó dolgot, hogy mind a hét számban bejutottak az országos döntőbe. Makula Klaudia súlylökésben, Lakatos Kristóf 200 m-es síkfutásban, Balogh Tamás távolugrásban és 100 m-es síkfutásban, Lakatos Kálmán pedig súlylökésben és távolugrásban képviselhette Hajdú-Bihar megyét a Zánkai Országos Atlétikai versenyen.

Az Országos Döntő május 26-29 között zajlott. Az ország minden tájáról, 19 megyéből és Budapestről mintegy 700 sportoló jött el a Diákolimpiára, és ahogy Czene Attila államtitkár úr a megnyitón elmondta, ezek a sportolók akik az országos versenyre eljutottak 4000 igazolt versenyző közül érték el ezt az eredményt, ami már magában is tiszteletet érdemel.

Csodálatos környezet, nagyszerű ellátás, felkészült versenyzők, csend, nyugalom, békesség, versenyszellem, öröm, dicsőség és siker. Ha meg kellene fogalmaznom a benyomásaimat, és csak címszavakat használhatnék, akkor ezek jutnának eszembe, hiszen olyan eredmény született ezen az országos versenyen, ami még soha nem fordult elő iskolánk életében:

• Lakatos Kálmán súlylökés: I. hely
• Balogh Tamás távolugrás: II. hely
• Makula Klaudia súlylökés: V. hely
• Lakatos Kálmán távolugrás: V. hely
• Balogh Tamás 100 m.: V. hely
• Lakatos Kristóf 200 m.: VIII. hely

Ezzel a szerepléssel a megye iskolái közül mi lettünk a legeredményesebbek, ami azért se rossz, mert a mi iskolánkba 43 gyerek tanul. Ha ehhez hozzáteszem azt, hogy Kurgyis Enikő asztalitenisz utánpótlás válogatott lett ebben az évben, akkor elmondhatjuk, hogy a gyerekek közül minden tizedik vagy országos helyezett, vagy válogatott.

Biztos vagyok benne, hogy egy ember élete nem lehet teljes, ha nem találja meg magában azt a lehetőséget, aminek a valóra váltása után elmondhatja, hogy megérte megszületni. Pedagógusként nyilvánvaló, hogy siker és elismerés nélkül nincs eredményes tanítás, de semmi nincs, ha ezek hiányoznak. Az ÉLET gondoskodott arról, hogy elég mélyre ássa el bennünk a sikerhez vezető kulcsokat ahhoz, hogy ne legyen könnyű megtalálni, és használni ezeket, de nem túl mélyre ahhoz, hogy elérhetetlen lenne. Ezek a gyerekek megtaláltak egyet a kulcsok közül, és megtapasztalták, hogy milyen finom dolog győztesnek lenni, eredményesnek lenni, harmóniába kerülni önmagukkal és a környezettel, kemény munka után learatni a gyümölcsöket, kivívni a környezet elismerését. Természetes, hogy ezeknek a gyerekeknek is vannak árnyoldalai, és van olyan területe az életüknek, amiben diszharmónia van, de hiszek abban, hogy egyetlen harmonikus terület át tudja alakítani a diszharmóniát, mint ahogy a legmélyebb sötétség eltüntetéséhez is elég egyetlen gyufaszál, bár erre a kis lángra nagyon kell vigyázni, mert könnyen kialszik. Mintát teremteni nem egyszerű dolog, de ha már létrejött, a talaján könnyű tovább folytatni a megkezdett tevékenységet. Idén regisztrált Tehetség Pont hely lesz az iskola, jövőre pedig akkreditálttá kívánunk válni, amire az elért eredmények alapján reális esélyünk van. Ezt a sikert még úgy értük el, mint 2. sz. Általános Iskola, de az őszi versenyeken már mint Kalkuttai Teréz Anya Általános Iskola fogunk szerepelni. Ezzel lezárult egy 20 éves szakasz az életünkben, hiszen a megújult iskolában normál oktatással kiegészülve egy teljesen más szakasz veszi kezdetét, aminek nagyon jó talaja van. A vetőmagvak is életképesek, és a kertészek — jelesül a pedagógusok — is a kiválók közül valók, hiszen ez a siker mindnyájunké és nem csak egy-két ember érdeme.

Nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a Képviselő Testület és Polgármester Úr minden segítséget megadott és megad ahhoz, hogy ezeket a szép eredményeket elérjük. Rajtuk kívül is vannak szép számmal, akik segítenek bennünket, Kocsis Fülöp püspök atya, a Fehér Bot alapítvány, a Szivárvány iskolai alapítvány, Fehérvári Mihály — aki mindig nagy szeretettel szállít bennünket —, Dr. Kiss Ottilia, hogy csak a legnagyobb támogatóinkat említsem. És akkor nem beszéltem még Bayer Ferenc barátomról — aki most Angliában dolgozik —, de amikor felépült az új iskolánk, akkor meglátogatott bennünket, és beszélgettünk a lehetőségeinkről, az eredményeinkről, akkor azt mondta nekem, hogy ha gondolom, akkor vesz nekünk egy garnitúra sportszerelést, hogy a versenyzők méltóképpen képviselhessék az iskolát a különböző versenyeken. A mellékelt képeken látszik, hogy már ezekben a mezekben értük el ezeket a sikereket. Csak úgy megsúgom, szerintem Feri beleszőtt egy-egy szálat a „Rettenthetetlen és a Hegylakó köpenyéből” a mezekbe, hiszen mással nem lehetne magyarázni ezt a fantasztikus eredményt.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum