„Jézus átdöfött oldalán van bejáratunk az Isten atyai szeretetébe” – Templombúcsú Nyírtelken

Az 1941-ben iskolának épült, ám húsz évvel ezelőtt Szent István apostoli király nevére felszentelt görögkatolikus templomban Nyírtelken augusztus 20-án templombúcsút tartottak. A hívek közül vannak, akik diákként jártak az egykori iskolába, de az államosítás során moziként, óvodaként, könyvtárként is működő épület végül mégis – a jóságos Atyához vezető ajtóvá – templommá formálódott.   

Ahogy annak idején a kisdiákokat a tanító, ma a hívek közösségét, nyáját a mindenkori parókusnak vagy az aktuális szónoknak jó pásztorként kell szeretnie és tanítania, hitre nevelnie az embereket.

Nem visszaélni a hatalommal, hanem szolgálni a reábízottakat. Krisztus a jó pásztor, aki a bárányokat tereli, az ajtó, aki az atyához vezet.

A Szent Liturgiát celebráló és a prédikációt tartó dr. Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi megyéspüspök, aki húsz évvel ezelőtt a templomot felszentelte, ünnepi beszédében ezeknek a gondolatoknak az összefüggéseire világított rá.

 „Az, amit Jézus magáról mondott jó pásztorról szóló példázatában, az egyházára is vonatkozik, és megvalósítja minden felelős ember, aki formálni akar embert, nemzetet, történelmet, mint Szent István.” – kezdte beszédét püspök atya.  

A szelíd és egyszerű bárány és a pásztor viszonya, az ember és világ, ember és Isten közötti viszonnyal vonható párhuzamba, „ahogy a bárány néz a pásztorra, úgy tekint a gyermek a szüleire, a parányi ember a jóságos Istenre. […] Nincs más atyaság a földön és égen, csak egy, ami onnan felülről jön, az Istennek az örök atyasága.” 

Az ember, mint legelőt kereső bárány, nincs karámba zárva, jó pásztora, Jézus ajtót nyitott neki, mert egyedül ő képes Istenhez vezetni a juhait. Szereti és életét adja bárányaiért, s nekünk „Jézus átdöfött oldalán van bejáratunk az Isten atyai szeretetébe, és Isten örök országába.”

A rabló, szemben a jó pásztorral, csak lopni, csalni, pusztítani akar. Uralomvágya és hatalmával való visszaélése félrebillent egyensúlyról tanúskodik, mely tönkreteszi életét. Ennek eszköze a pénz. Pedig „az Isten előtt csak egyetlen pénzérték, egyetlen devizaárfolyam van, melyet nem forintban vagy dollárban mérnek, hanem a szegényasszony két fillérjében. A pénz értéke annyi, amennyi áldozat van mögötte.” – fogalmazott a szónok. Ez a templom is a kis adományokból épült fel.

A rabló jelenség másik vonása, hogy birtokba akarja venni mások lelkiismeretét. Az Isten ellenben tiszteletben tartja az ember szabadságát, mert azt „nemcsak hatalmi szóval vagy pénzzel nem szabad megerőszakolni, de vallásos szólamokkal sem.”  A hatalom, a pénz, a félremagyarázott igazság, a szektásodás, a befolyásoló média világában élünk, ebben a világban kell nekünk „Krisztus bárányainak és jó pásztoroknak lennünk, hogy szeretettel, az igazság meggyőző erejével és az ember máltóságába, szabadságába vetett hitével képviseljük Krisztus ügyét.” – mondta püspök atya.

A templom felszentelésének huszadik jubileumán dr. Ivancsó István főesperes, a korábban Nyírteleken szolgálatot tevő dr. Soltész Mihály napkori parókus, Buda Attila nyírtéti parókus, Sereghy János balsai parókus, Kiss Tibor nyírteleki plébános és római katolikus hívei, Horváth Tamás kótaji parókus, Revák István timári parókus, Bárány Péter atya és a házigazda Gánicz Endre parókus atya együtt imádkoztak a hálaadó Szent Liturgián. A körmenet és miroválás után pedig a nyíreteleki hívek éves családi összejövetelével egybekötött ünnepi ebéd és beszélgetés várta a jelenlévőket.

A nyírtelkiek a Szent István utcán a Szent István templomban Szent István ünnepén imádságos lelkülettel kérték Szent István oltalmát.

„Az örök király alattvalójaként, István, a felülről kapott kegyelem segítségével Magyarország népét alávetetted neki. Most pedig hogy vele együtt uralkodsz, ó dicsőséges, közbenjárásod hatalmával őrizd meg mindenkor azokat, kik hozzád így kiáltanak: Üdvözlégy, Isten által megkoronázott Királyunk!”

Polyákné Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye